Tölgyessy D. Péter elemez

Az alábbi videóban - melyen Gigi és Jerzy beszélget a kapcsolatukról - a lány több mozdulata is arra utal, hogy nem őszinte. Találós kérdés: melyik a leginkább árulkodó jel (ami a legfeltűnőbb)? - Remélem, kitalálják a kedves olvasók. Ha nem, holnap megírom. 

"Mixo: A Való Világ 4-ben melyik játékos nyeri Ön szerint a versenyt?

T.P: Ezt még nagyon korai előrejelezni, tudniillik a valóságshow elemzés kicsit olyan, mint az időjárás-előrejelzés: körülbelül két hétig „látunk előre”. De nem szeretném kikerülni a kérdését! Szerintem Jerzey-nek komoly esélye van arra, hogy megnyerje a versenyt. " (Mixo magazin, 2010. december 27.)

"Jerzy a ValóVilág 4. egyik legnagyobb esélyese – állítja Tölgyessy D. Péter médiaszociológus, aki a valóságshow-król írta a doktoriját, és blogjában folyamatosan elemzi a villa eseményeit. Szerinte a lengyel srác azért lehet a befutó, mert kellemes külsejű, és nem osztja meg a nézőket. (Forrás: Blikk, 2011. január 16.)"

Bár az elemzést már régen abbahagytam, az ismerőseimtől most rengeteg sms-t kaptam. Ennek oka, hogy Jerzy és Béci párbajából az előbbi játékos került ki győztesen, márpedig jómagam már a játék elején jeleztem: szerintem Jerzynek komoly esélye van arra, hogy elviszi a főnyereményt.

Az ismerőseim, barátaim sms-ben arról faggatnak: honnan tudtam már decemberben/januárban, hogy Jerzy ilyen erős? A kérdésre már korábbi bejegyzéseimben válaszoltam, de most újra megteszem.

Számomra inkább az a meglepő, hogy sokan gyengének látták Jerzyt eddig. Ezek az emberek most a párbajgyőzelmén hitetlenkednek, pedig a lengyel fiú a kezdetektől fogva igencsak erős volt - még ha ez a villán belül és az online szavazások alkalmával nem derült ki.

Jerzy erősségének oka részben a "szürke karakterében" keresendő, részben pedig abban, hogy egybevágó (volt) önmagával. Szépfiúként szavazták be a nézők a villába és annak a szerepnek megfelelően is cselekedett (lásd. a Gigivel való viszonyt). A "szürke karaktere" és az egybevágósága (de leginkább ez utónbbi) pedig segítségére volt a hosszútávfutásban - márpedig ez a játék hosszútávfutást igényel. Ezt egyébként már tavaly decemberben megírtam a blogon, akkor, amikor Leonidász kiesett:

"A villában az a játékos lesz „hosszútávfutó” és győzelemre esélyes, aki a rá ruházott szerepével a leginkább tud egybevágó lenni, azonosulni. Elemzőként jelenleg Jerzynél látom, hogy erre képes: Szépfiú szerepével tökéletesen egybevágnak cselekedetei, így például a Gigivel való viszony." (lásd. a bejegyzést)

Emellett természetesen még fel tudnék sorolni több olyan okot (jelet) is, ami árulkodó, de nem teszem, főleg, mert már visszavonultam és őszintén szólva nagyon ritkán is követem a show-t.

Mindezek ellenére persze nem tudhattam, hogy Jerzy legyőzi Bécit, mindössze azt tudtam (már akkor, amikor bekerült a villába és megfigyelhettem a viselkedését), hogy esélyes a győzelemre, sőt, ő a legesélyesebb. Ma sem látom ezt másképpen.

Utóirat: ahhoz pedig nem kell sem elemzőnek, sem jóstehetségnek lenni, hogy lássuk: Gigi és Jerzy szakítani fog, miután a fiú kijön a villából.

Az elmúlt időszakban rengeteg levelet kaptam, amelyben arra kértek, hogy folytassam az elemzést. Hozzáteszem: a blogon szereplő e-mailt kizárólag erre a blogra készítettem, így amikor befejeztem az elemzést, nem is néztem többször. Csak most, sok idő elteltével, így utólag is elnézést kérek azoktól, akiknek nem válaszoltam.

Noha megtisztelő, hogy az elemzéseimre továbbra is igény lenne, nem folytatom. Az okok ismertek: a műsor formátuma annyira megváltozott, hogy a Villára nem lehet zárt helyszínként tekinteni.

Ennek ellenére egy-két meglátásomat örömmel megosztom Önökkel. Nem írom, hogy utoljára, de azt sem, hogy ezentúl ezt rendszeresen meg is teszem.

Olivér kiesése, Gombi jelölése és a vágóhíd

Az RTL szerkesztői által szisztematikusan végrehajtott karaktergyilkosság gyökerei korábban is láthatóak voltak - ahogy azt még régebben jeleztem, Olivér meggyengült, ennek leglátványosabb jele az volt, amikor elvesztette a kontrollt Alekosz felett. Ezzel predesztinálva lett a bukása, hiszen a nézők éppen az „irányítói-műsorszerkesztői” szerepe miatt szerették a „Vagányt”. Olivérnek a kegyelemdöfést mégsem az RTL szerkesztői (vagy Béci), hanem barátja, Alekosz adta, amikor a kiválasztásnál meglehetősen szűk mozgásteret biztosított neki, egyértelműen harcba küldve a kifejezetten erős Bécivel. Innentől fogva Olivérnek nem volt döntési szabadsága. Ha nem Bécit választja, az legalább akkora karaktergyilkosság, mint ami amúgy is bekövetkezett azáltal, hogy az RTL szerkesztői a leggyengébb pontján büntették: bizonytalanságban tartották az átlagnál jóval nagyobb kontrollra éhező, az átlagnál nagyobb információéhséggel bíró Olivért.

Alekosz magatartása mögött egyértelműen taktikai megfontolások húzódtak: tudni akarta, ki az igazi ellenfél a számára, Béci vagy Olivér. A párbaj után megtudta. Hidegvérű, taktikai döntés volt ez Alekosz részéről, felesleges ezt holmi baráti gesztusként beállítani. Ahogy legutóbbi Gombi „harcba küldését” is, ami leginkább Jerzy-nek kedvez – feltéve, ha Gombi nem őt viszi ki párbajra, amire jelenleg kicsi az esély (bár szerintem nincs kizárva). Ezzel a típusú taktikázással nincs is semmi baj, ez ugyanis egy játék, ahol előbb-utóbb még a barátok is ellenfelek lennének. Olivérhez hasonlóan Gombit is a vágóhídra küldik a barátai, ha tőle is elvárják az erős párbajpartnert (Alekoszt), azaz ha neki is szűk mozgásteret szabnak, ahogy tette ezt Alekosz Olivérrel.

Nincs lényegi változás

Bár többen „hatalmi átrendezésről” beszéltek Olivér kiesése után, voltaképpen semmi ilyesmi nem történt, a status quo fennmaradt. Olivér kiesésének az egyetlen következménye az lett, hogy Olivér kiesett.

A blokkosodás (vagy ahogy ők nevezik, klikkesedés) megmaradt, s ugyanazok maradtak a belső viszonylatban erősnek és gyengének ítélt karakterek, akik korábban is voltak. Hiába tűnik úgy, hogy Jerzy-nek és Gombinak „kinyílt a csipája”, az erőpozíció tekintetében belső megítélésük véleményem szerint nem változott, ahogy a többieknek sem. Ennyi idő elteltével egyébként ez már nem is fog egyik játékos esetében sem változni, a karakterek innentől fogva legfeljebb csak gyengülni fognak (megjegyzem: ez a belső, azaz a villán belüli, nem pedig a külső megítélésre vonatkozik).

A legutóbbi időszakban leginkább Laci vesztette el azonosságát azzal a karakterrel, amely karakterrel őt a nézők beszavazták, így ő a villán belül és kívül egyaránt jelentősen meggyengült. De ez a gyengülés már jóval Olivér távozása előtt megkezdődött. Sokan ugyan azt vélelmezték, hogy Olivér távozása után Laci megerősödik, ez téves elgondolás: Laci ugyanis nem Olivérnek, hanem önmagának köszönheti meggyengülését – amelyet a legtökéletesebben gerincproblémája szimbolizált. A dominanciáját vesztett Laci akkor sem erősödne meg, ha Béci vagy Alekosz netán kiesne, amire jelenleg szinte nulla az esély. Azt ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a játék leendő győztes nem feltétlenül a villán belül legerősebbnek tartott karakter lesz, a nyerési esély akár egy gyenge vagy szürke karakterben is benne van.

Szandika még okozhat meglepetéseket

Alekosz a legstabilabb játékos, ő tűri a legjobban a bezártságot. A villalétet azért is tűri olyan jól, mert – most talán kicsit erősen fogok fogalmazni – pszichopata „tüneteket” produkál: nem szeret, nem szorong és nem tanul. Hangsúlyozom: nem állítom, hogy Alekosz pszichopata, de azt igen, hogy a pszichopatákra jellemző tüneteket produkál. Alekosz nem szeret, ezért könnyen át tudja vészelni a hozzátartozók hiányát vagy azt, ha egy barátot elveszít. Nem szorong, ezért olyan akciókra, megnyilvánulásokra is képes viszonylag érzelemmentes módon, amelyeket más nem feltétlenül merne bevállalni. Végül pedig nem tanul a hibáiból – ez a nőkkel való hozzáállásából figyelhető meg leginkább. Alekoszból kiváló cégvezető vagy politikus válhatott volna (ha esetleg tanul), de éppen ezen tulajdonságai miatt arra is jó esélye van, hogy megnyerje a játékot – azonban korai lenne még őt „koronázni”.

Éva önmagára jelenti a legnagyobb veszélyt, a játékban önmaga ellensége. Ez elsősorban az önkontroll hiányának tudható be. Ettől függetlenül Éva a villalétet jól tűrő játékos, s talán a legnagyobb erőssége, hogy továbbra is egybevágó azzal a karakterrel, amellyel beszavazták (Törtető Nő). 

A leginstabilabb játékos Szandika, ő még okozhat meglepetésnek a szerkesztőknek is. Biztonsági okokból is veszélyesnek tekinthető a plasztikcica, a szerkesztők túl nagy rizikót vállaltak azzal, hogy beválogatták és hibát követtek el azzal, hogy amikor lehetőségük lett volna, nem zárták ki a játékból. Szandika önkontrollja alacsony, konfliktusmegoldási képessége pedig az átlagnál agresszívebb.

Gigi és Jerzy kapcsolatának alakulására külön nem szívesen térnék ki, a látottak magukért beszélnek. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a „kapcsolatban” Gigi dominált, akinek most már teher a nála jóval gyengébb Jerzy. Gigi nem tud profitálni a játékban annyit a Jerzyvel való kapcsolatából, mint fordítva, sem érzelmileg, sem taktikailag. Egy ideig ugyanakkor még mindketten profitálhatnának abból, ha egy „se veled, se nélküled” típusú viszonyt fenntartanának, ezzel biztosítva a villasztori szerelmi szálát. Ezzel egy piaci rést fednének el, amire egyes nézők minden bizonnyal továbbra is vevők lennének. 

Elnézését kérem minden olvasómnak azért, hogy egy jó ideje nem jelentkeztem elemzéssel. Többé nem is fogok, ez az utolsó bejegyzésem.

Azért hagyom abba ennek a blognak az írását, mert a Való Világ 4 már régóta nem ún. zárt helyszínű (closed scene) valóságshow. A formátumot először akkor rúgta fel az RTL, amikor Olivérhez beengedték a barátnőjét, majd Gombi hazatelefonálhatott, a srácok elhagyhatták a villát, Gigi és Jerzy luxusszállodába ment (ahol nyilván többször forgattak le jeleneteket), ergo: a játékosok zöme érintkezett a külvilággal. Jerzy-Gigi kiutaztatásakor hagytam abba a show nézését, mert már nem láttam értelmét annak, hogy elemezzem az ott látottakat. Egyszerűen azért, mert a VV4 típusú (ki tudja milyen formátumú) műsorhoz egyáltalán nem értek. 

Mint már korábban jeleztem, azzal, a játék ilyen módon való alakítása veszélyeket hordoz magában. A szabályok ugyanis azért vannak egy ilyen játékban, hogy mindenkire egységesen vonatkozzanak. Ne érezze azt egyik játékos sem, hogy valamelyik társával valamiért a műsor készítői kivételeznek. A szerkesztőknek a végletekig következetesnek kell lenniük. A VV4 szerkesztői nem voltak azok. Ennek is köszönhető Szandika kiborulása.

Jómagam csak azokat a zárt helyszínű valóságshow-kat tudom elemezni, ahol a szerkesztés következetes, a formátumot betartják. Ahol nem, ott nincs mit elemezni. Legalábbis nekem nem.

A tegnapelőtti bejegyzésemben arról értekeztem, hogy Alekosz kezdi kinőni a bohócruhát, s a tegnapi adás alapján úgy tűnik, a folyamat még látványosabbá vált.

Továbbra is meggyőződésem, hogy Olivér - a legutóbbi párbaját követően - tudatosan hagyott alább provokátori ("szerkesztői") szerepéből. Ennek egyik következménye az is, hogy - Alekosszal ellentétben - kezdi elveszíteni biztonságérzetét. Ideiglenesen elveszítette a kontrollt Alekosz felett (már egy ásványvizet sem tud tőle rendelni). Olivér ezt úgy éli meg, hogy barátja megváltozott és máshogy kommunikál vele. Olivér kiesett a Vagány, a provokátor szerepéből (ez a játék szempontjából számára egyébként hiba). Mindezen fejlemények arra is visszavezethetőek, hogy a villalakók közül Alekosz képes a legjobban elviselni a bezártságot, míg Olivér kevésbé.

A közeljövő nagy kérdése, hogy titkos fegyverét Olivlér visszaszerzi-e, vissza tudja-e szerezni. "Azt érezteted velem folyamatosan, hogy te megmondod a tutit, én egy alsóbbrendű lény vagyok" - mondta Olivér Alekosznak. Árulkodó mondatok arról, hogy felborult a mentor-bohóc felállás. Bármilyen furcsa, a labda most Olivérnél pattog: minél inkább belelovagolja magát "saját valóságába", annál inkább nehezíti saját helyzetét és belső erőpozícióját. Íme, a legfőbb bizonyíték arra, hogy Olivér nem beépített ember, hanem egy kétségekkel teli játékos, aki a leggörcsösebben igyekszik visszaszerezni azt, amiért folyamatosan küzd: saját biztonságérzetét. Minden aktus, amit eddig tett, ezzel a biztonságérzettel függ össze - de ezzel az attitűddel egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam.

Olivér kontrollvesztése mindenki számára láthatóvá vált. A király meztelen.

A villába utolsóként beköltöző Ildi ugródeszkának használná a valóságshow-t annak érdekében, hogy a műsorban való szereplés után a médiában helyezkedhessen el. Legalábbis ezek a tervei a tordasi lánynak, ahogy ez egy beköltözése előtt vele készített interjúból is kiderül. Ezzel nincs egyedül, villatársai közül is többen így gondolhatják. 

A „médiában dolgozni” kifejezés (ami rendszeresen elhangzik egy-egy magyar valóságshow-szereplő szájából) egy külön posztot is megérne. Az érintettek ilyenkor nem szokták megmagyarázni, hogy pontosan miképpen is képzelik el ezt a munkát. Dolgoznának műsorvezetőként? Szerkesztőként? Riporterként? Vagy számukra a „médiában akarok dolgozni” egyet jelent a „médiában akarok szerepelni és ezzel pénzt keresni” szemlélettel? Úgy gondolják, ha „alanyai” a médiának, akkor már dolgoznak is? 

Míg a tengerentúlon általában a nyereményért vállalják az emberek, hogy lemondanak szabadágukról és akár bohócot is csinálnak magukból a show (és a szerkesztők) kedvéért, addig Magyarországon a résztvevők zöme a mellvillantásért, saját maga megalázásáért és nem utolsósorban az elzárásért cserébe a szerepléssel együtt járó esetleges járulékos haszonnal is megelégszik. Ez a járulékos haszon pedig nem más – gondolják ők -, mint az országis ismertség, ami – ha ügyesen kufárkodnak vele – ideig-óráig (apró)pénzre váltható.

A magyar oktatás színvonala, a hazai kereskedelmi média és a médiafogyasztói igények együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők médiamunkára vonatkozó elképzelései nem is annyira elrugaszkodottak a valóságtól. Példák tucatjait lehetne említeni Kiszel Tündén át VV „Nagy Ő” Anikóig arra, hogy a magyar médiapiac akár a nulla teljesítményt nyújtó, de valamilyen szempontból figyelemreméltó emberekre is vevő. (Igazságtalan lenne persze ezt kizárólag magyar sajátosságként beállítani.) Igaz, arra is akad magyar példa, hogy a valóságshow szereplő (például Majka) – némi intelligenciával, fejlődni akarással és befektetett munkával – hosszú évek alatt képes felküzdeni magát a lelkes amatőrből kvázi professzionális szintre.

De Ildi soha nem fog a médiában dolgozni.

Kiesése esetén ugyan rövid ideig még esetleg a címlapon lesz, de nagyjából annyi ideig, mint az elsőként távozó Leonidász. S bár állítólag kapott egy kis szerepet valamelyik televíziós sorozatban (még a beköltözése előtt), kizártnak tartom, hogy vágyott (álom)karrierje akár ezen a vonalon is elinduljon.

Amikor Ildi arról áhítozik, hogy a „médiában akar dolgozni”, valószínűleg nem az Élet és Irodalom füstös szerkesztősége lebeg lelki szemei előtt, hanem a bulvármédia. Ez utóbbi viszont érdekes, az átlagtól valamilyen értelemben eltérő karaktereket tud és akar csak használni. Vagy azért, mert az illetőnek hatalmasak a mellei, vagy azért, mert minden útjába kerülő hírességgel lefekszik, vagy azért, mert minden partira elmegy, ahová nem is hívták. A lényeg: valamit tudjon/csináljon/képviseljen, ami egy kicsit is eltérő az átlagtól. Lehet nagyon buta is, de ez esetben ostobább legyen az átlag ostobáknál. Ildi viszont teljesen átlagos, karakterében kevés a "fogható", ábrázolható elem.

Ildi nem azért esélytelen, mert műveltsége finoman szólva is hiányos. Ez még nem lenne hendikep a szórakoztatóiparban: ha valaki műveletlen, attól még lehet intelligens, arról nem is beszélve, hogy a kereskedelmi médiában amúgy sem alapkövetelmény a mindenre kiterjedő tájékozottság. Ám Ildinek azok a képességei is hiányoznak, amelyekre a szereplés során alapvetően szüksége lenne. Gondot okoz számára például, hogy érthetően, összetetten, átgondoltan beszéljen a nyilvánosság előtt, s ez még akkor is probléma, ha ennek az oka netán az izgatottsága, izgulása. Ez a képesség (ahogy több más is) alapvetően fejleszthető lenne, csakhogy Ildi – kellő alázat híján - nem képes felismerni e téren saját hiányosságait. Márpedig ez lenne az első, de inkább a nulladik lépcsőfok az „álomkarrierhez” vezető úton.

A szimpla akarat, az akaratosság ehhez vajmi kevés.
 

Többen is kérdezték tőlem az elmúlt időszakban, hogy mennyire tartom őszintének Olivér barátságát Alekosz felé. Az egyszerű válasz az, hogy annak tartom, függetlenül attól, hogy korábban már kifejtettem: Olivér - akár egy show műsorvezetője - felismerte Alekosz bizonyos képességeit és mint egy bohócot, mentorálja, felöltözteti őt. Ez a felállás azonban némileg változott, amióta Olivér visszatért a párbajból. A bohóc (azaz Alekosz) - bizonyos helyzetekben - túllép mentorán és a szórakoztatásra már nincs szüksége "tanácsadóra": ő is szerkeszti, csinálja a show-t, építi saját magát.

Olivér ezzel szemen sokkal visszafogottabb lett, s sokszor már nem mutatkozik "szerkesztői" szerepben. Úgy gondolom, hogy ez részben tudatos döntés is a részéről. Az első és eddig egyetlen párbaja után (látva, hogy Évával ellentétben ő nem fölényesen győzött) enyhén visszafogottabb lett, s még inkább a biztonsági játékra épít. Nemcsak kevesebbet konfrontálódik, de kevesebbet szerkeszti is a műsort. Ez azért figyelemreméltó változás, mert kihatással lehet Alekosszal való kapcsolatára hosszabb távon. 

A másik érdekesség, hogy miközben Olivér ideiglenesen "lemondott" a "szerkesztői" és provokátori szerepről, ezt a szerepet fokozatosan veszi át Alekosz. Olivér tudatalatt érezheti, hogy Alekosz kezd önjáró lenni. A köztük lévő, természetesen csak nagyon enyhe (hangsúlyozom, nagyon enyhe) feszültség részben ennek is köszönhető. Olivér nem szeretné, ha Alekosz túlságosan is függetlenedne tőle. Egy független(ebb) Alekoszt ugyanis nem tudna ugyanolyan könnyen kontrollálni (mint tette ezt eddig), márpedig számára Alekosz és mások kontrollálása nélkülözhetetlen a biztonságérzet szempontjából.

Olivér és Alekosz kapcsolatára befolyással lehet és lesz Éva is. Ennek akkor lesz jelentősége, ha Éva jön vissza az Ildivel vívott szombati párbajról (erre jó esélye van!). Ez esetben ugyanis Éva egyik célja lehet Olivér és Alekosz barátságán lazítani, pontosabban "elszedni" Olivértől Alekoszt. Alekosszal együtt ugyanis ő maga erősebb, Olivér pedig határozottan gyengébb lenne. Ez azonban közel sem olyan könnyű, mint elsőnek látszik: ehhez ugyanis nem elég, ha szimplán barátok maradnak. Alekosz nem érné be ennyivel.

Az elmúlt napokban jelentős események a villán belül nem igazán történtek azóta, hogy Ildi Évát hívta ki párbajra. Az erőviszonyok alakulását tekintve ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a „villatársadalom” két nagy csoportra szakadt. Korábban ehhez hasonló tömbösödésre még nem volt példa. Azonban egyáltalán nem valószínű, hogy ez a tömbösödés a jelenlegi formában állandósul majd, két játékosnak (Ildinek és Évának) mindenesetre ideiglenes menedékül szolgál. 

A villatársadalom egyik fele jelenleg a Rácz-testvérek, Gigi és Béci köré csoportosul. Ide sorolhatjuk Jerzyt, Anikót, Gombit, Ildit, Zsófit és Lacit is. Utóbbi egyre inkább elveszíti „falkavezér” szerepét (a csoporton belül is), talán ez az elmúlt napok legfontosabb fejleménye. Ez részben annak is köszönhető, hogy az utóbbi időszakban Laci nem akart, nem mert nyíltan konfrontálódni úgy, mint egyes esetekben a Rácz-testvérek, miközben utóbbiak éppen Évának köszönhetően válhattak dominánssá a csoporton belül.

A Rácz-testvérek - vélt vagy valós sérelmeikre hivatkozva - Évához viszonyítva tudják meghatározni önmagukat. Ha Éva nem lenne, Gigi és Béci „elszürkülne”, de a vele való szembenállás karakteresebbé teszi őket. Szükségük van az ellenségképre, s erre Éva tökéletes alany. Ahogy korábban Laci is próbálkozott Olivér stigmatizálásával (amikor a legprofibb manipulátornak nevezte), most a Rácz-testvéreknek is hasonló törekvéseik vannak, persze más tartalommal: eszerint ők jelentik az alternatívát a rendetlen, egoista Évával szemben.

Látszólagos értékek háborúja ez, ahol a véleményvezérek (Éva és a Gigi-Béci páros) elvárják, hogy a játékostársak sorakozzanak fel valamelyik csoport mögé. A csoport egyik nagy nyertese Ildi, aki továbbra sem önmagának, hanem a Rácz-testvérek és Éva közötti ellenségeskedésnek köszönheti, hogy vannak, akik mögé álltak, s visszavárják a párbajból.

A másik tömb az Olivér, Alekosz, Szandika és Éva alkotta „Négyek Klubja”, amely csoport több szempontból is figyelemreméltó. A legfontosabb különbség a másik csoporttal szemben, hogy a „Négyek Klubja” nem "értékalapon", másokkal-mással szemben határozza meg önmagát (ahogy a Rácz-testvérek „bandája”) és létezése voltaképpen nem is négy, hanem csak két játékosnak (Olivérnek és Alekosznak) köszönhető. A villán belül egyenként is erős pozíciójú játékos, Olivér és Alekosz már-már megbonthatatlannak látszó szövetségeaa alkotja ennek a társaságnak a magját. Enélkül nem is létezne. Bárhogyan is szeretné Éva, ennek a társaságnak nincs határozott ellenségképe (ahogy a Rácz-csoportnak Éva és az azzal azonosítható rendetlenség, „közösségellenesség”) és a kohéziója sem olyan erős: egy olyan kör ez, amelyben Éva és Szandika csak „vendég” lehet. Olivér és Alekosz sem Szandikát, sem Évát nem avatná be közös titkaiba, terveikbe, stratégiáikba, így ők mindig is kívülállók maradnak. Éva persze érthető módon szeretné a saját érdekeinek megfelelően felhasználni ezt a kört a Rácz-testvérek ellen, de ez a kísérlete eddig hiábavalónak bizonyult, mégpedig elsősorban Olivér miatt. Olivérnek egyáltalán nem érdeke, hogy Éva miatt beáldozza viszonylag jó kapcsolatát Gigivel (vagy akárki mással, akiktől információt remél, Ildit és Zsófit leszámítva). Alekosznak sem érdeke konfrontálódni.

Éva tehát – annak ellenére, hogy valóban jó kapcsolatot alakított ki Alekosszal – valójában egyedül van. De ahogy Ildinek a Rácz-féle kör, Évának a „Négyek Klubja” teremti meg a biztonság, a befogadottság érzetének illúzióját.

Igaz, egyikük ma este ezzel az illúzióval is szegényebb lesz...  (Javítás: tévedtem, a párbaj nem ma este lesz. Elnézést!)

Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem.
 

A villában gyakran az égvilágon semmi sem történik, a játékosok mégis sokszor hajba kapnak egymással. Nem ritkán egészen lényegtelen dolgokon. A nézők gyakran értetlenül állnak e konfliktusok előtt, azt gondolván: mi a fenének balhéznak ezek össze?
Pedig a jelenség törvényszerű és természetesen van rá magyarázat.

A konfliktusok legfőbb eredője a monotónia, az egyhangúság. A monotónia az egyik legnagyobb stressz faktor. Az idegrendszerünknek szüksége van ingerekre, arra, hogy történjen valami. Mindegy mi, de történjen, legyen esemény körülöttünk. Ha nincs elég történés, akkor abba szinte belehal az idegrendszerünk.

A monotóniánál jóval magasabb stressz faktor az úgynevezett telítődés. Ez azt jelenti, hogy a térben, környezetünkben nagyon kevés inger van jelen. A villában a játékosok már hosszú ideje csak egymást látják. Minden egyes nap, minden egyes percben ugyanazokat az arcokat egy viszonylag kis térben.

A telítődés következménye, hogy személyközi konfliktusok generálódnak, magyarán a villalakók összebalhéznak egymással. Ez egy tudat alatt lejátszódó cselekvés a részükről. Azért veszekednek, azért kerülnek egymással konfliktusba, hogy végre történjen valami. Bármi, csak történjen. Legyen esemény és ezzel váltsanak ki ingereket, amire – akárcsak egy pohár vízre a sivatagban – nagyon nagy szüksége van az idegrendszerüknek.

Minél kevesebb feladatot kapnak a szerkesztőktől a villalakók, annál jobban nő a stressz a villán belül és a telítődés annál több konfliktust generál. Ha mindenki „boldog” és nagy az egyetértés házon belül, akkor érdemes a monotóniát növelnie a szerkesztőknek (azaz kevesebb feladatot adni a játékosoknak), de ha már a feje tetejére állt minden, a feladatokkal csökkenteni lehet a stresszt. A jó műsorkészítő felismeri, mikor mire van szükség.

Nem kell különösebb elemző-és jóstehetség ahhoz, hogy lássuk: a következő párbaj vesztese várhatóan a nézők körében amúgy is meglehetősen gyenge legitimációjú Ildi lesz, akit Zsuzsa kizárása után – internetes szavazás eredményeképpen - küldtek be a házba.

Ildi képtelen volt felvenni a ritmust a villán belül, pedig volt olyan játékostársa (Gombi), aki még nála is nagyobb hendikeppel került indult. A fodrásztanuló fiú azonban viszonylag hamar felismerte, hogy nemcsak a villalakók irányába kell tennie baráti gesztusokat, hanem a nézőknek is mutatnia kell valamit. Ő pedig – fittyet hányva arra, hogy megalázó helyzetbe sodorja magát – bevállalta a mutatványokat: sztriptíz táncot lejtett Zsuzsának, bepelenkázva pózolt Giginek. Nem utolsósorban pedig relatíve érdekessé tette „szürke karakterét” örökös sírásaival. Így vagy úgy, de mégiscsak sikerült elérnie, hogy néha-néha a figyelem középpontjába kerüljön és legalább a nézők egy részének szimpatikussá váljon túláradó szentimentalizmusa miatt. Utóbbi olyan jól „sikerült”, hogy teljesen elterelte a figyelmet egyik ígéretéről („Amíg ő itt lesz, ráteszem a jelet, mert kemény vagyok” – hangoztatta Évára utalva), amit aztán rendre nem tartott be, egyértelműen taktikai okokból.

Gombival ellentétben a többi játékostól eltérő szociokulturális közegből érkező Ildi nem alázkodott meg. A „pedagógus lelkű lány” (copyright by Jerzy) egyáltalán nem taktikázott, s részben ez okozta a vesztét. Pedig fel volt neki dobva a magas labda.

Ha Alekoszt nem utasította volna el olyan határozottan már az elején, hanem engedett volna közeledésének, illetve hitegette volna a "görögöt" (anélkül, hogy bármi is lett volna köztük), a legutóbbi kiválasztáson nem ő, hanem Éva kapta volna a legtöbb jelet. Mi több, ha kialakított volna Alekosszal egy „se veled, se nélküled” típusú, vívódó kapcsolatot (akár csak színészkedve is), a legerősebb „szürke karakterré” nőhette volna ki magát. Ráadásul ez a nézők irányába is jó lépés lett volna, mert illett volna a rá delegált Törtető Nő szerepre, azaz egybevágó lett volna.

Még ennél is erősebbé válhatott volna, ha ki is alakít valamilyen mértékű szexuális kapcsolatot Alekosszal (lásd. Gigi-Jerzy páros). Erre egyébként utalást is tett neki Olivér (elég konkrétan, amikor a testére utalt és arra, hogy valamit „villantani” kellene a nézőknek), de Ildi nem volt vevő rá. Később pedig már esélye sem volt arra, hogy Alekoszhoz közel kerüljön. Ezt – Anikó példáján tanulva – korábban is felfoghatta volna.

Természetesen emberileg érthető Ildi magatartása, de ne feledjük el: ez egy játék, ahol a látszatcselekvésnek igenis értéke van és ahol az őszinteség nem feltétlenül értelmezhető úgy, ahogy itt, a kinti világban...

Vannak, akik szerint a Villa történései unalmasak. Ezzel a véleménnyel nem igazán lehet vitatkozni, főleg nem azokkal szemben, akik a külföldi valóságshow-khoz (pl. Survivor US) szoktak. A hasonló amerikai műsorokhoz képest kevésbé tűnik professzionálisnak a VV, de igazságtalan lenne ezt kifejezetten az RTL Klubra és erre a show-ra fogni, hiszen a minőségbeli különbség - az anyagi és humán erőforrások szűkösségének köszönhetően - nagyjából minden magyar produkciónál visszaköszön.

Gina kiköltözése és Zsuzsa kiesése (nem beszélve Jerzy bevitelének körülményeiről) azonban valóban árulkodott olyan szakmai hibákról, melyeket a szerkesztők követtek el. Nyilván a céljuk minden esetben a nézők igényeinek kielégítése (ezt nem lehet vitatni), s tény az is, hogy a valóságshow-nak nincsenek kőbe vésett, szigorú szabályai (illetve amelyek azok, azokat valószínűleg nem rúgják fel - lásd. sms-szavazatok), ugyanakkor a nem kívánt helyzeteket el lehetett volna kerülni. 

Milyen hibákat követtek el eddig a műsorkészítők?

• A casting (szereplőválogatás) során alaposabban fel kellett volna térképezni a játékosok személyiségét különféle tesztekkel. Elképzelhető, hogy volt pszichológiai vizsgálat, de a végeredmény azt mutatja (Gina és Zsuzsi esetében), hogy az elégtelen volt. Többlépcsős, több szakember segítségével összeállított tesztek és vizsgálatok segítségével ez a probléma kiküszöbölhető lett volna. Valószínűleg azonban a készítők a casting során inkább arra helyezték a nagyobb hangsúlyt, hogy a kitalált karakterekhez (Vagány, Törtető stb.) találjanak megfelelő embert. (Ez a koncepció néhány esetben - például Ildinél és Zsuzsánál - csúnyán megbukott.) 

• Hibázott a csatorna azzal is, hogy kivitte a házból a szereplőket (a fiúkat disznóvágásra, a lányokat szépségszalonba). Bár a szándék érthető, az eredmény csalóka: a szerkesztők nyilván úgy gondolták, hogy könnyítik a játékosok életét a külső helyszínekkel, kicsit "lazítanak". Ez azonban könnyen ellentétes hatást válthat ki, s a visszatérés után még inkább felerősödik a bezártság érzése. Ez be is következett, amit aztán újabb hibával (Gombi kisegítése) próbáltak orvosolni.

• Gombi telefonált szeretteinek, ezzel pedig nemcsak az a baj, hogy a zárt valóságshow műsorformátuma kapott egy "pofont", hanem az is, hogy a szerkesztők felrúgták azt a protokollt, miszerint kívülre semmilyen módon nincs oda-vissza kommunikáció. Ez alap. Ráadásul Gombi megsegítését nyilvánvalóan azért érezte a csatorna elkerülhetetlennek, nehogy Gina sorsára jusson. Csakhogy - ahogy ezt korábban írtam - Gombi kifelé mutatott érzéseinek őszintesége igencsak megkérdőjelezhető volt, most pedig már bizonyosan látszik, hogy messze nem volt olyan "mélyen", mint Gina. (Ha így lett volna, egy telefonbeszélgetés sem billentette volna helyre.) Mindez akkor is érvényes, ha a nézők döntöttek Gombi telefonálása mellett, hiszen magát az aktust (telefonálás) a szerkesztők ajánlották fel.

Az RTL Klub tehát látványosan és sorozatosan felrúgja a formátum szabályait, amit persze megtehet, hiszen ez a csatorna a műsor gazdája, ám szembe kell majd néznie annak esetleges következményeivel.

Erre most bukkantam rá, ajánlom figyelmébe mindenkinek.

A legutóbbi napokban Olivér visszatérése és Gina vergődése (végül kiköltözése) volt a legnagyobb hatással a villa életére. Mindkét eseménynek voltak és vélhetően lesznek következményei a belső erőviszonyokat illetően.

Gina kiköltözésével sikerült megszakítani egy kialakulóban lévő monkeyman-jelenséget (Gina és Anikó között), illetve sikerült tovább erősíteni Olivér amúgy sem túl gyenge pozícióját. Anikó hibát követett el azzal, hogy Olivér elleni kirohanását akkora időzítette, amikor még nem tudhatta, hogy potenciális szövetségese, Gina egyáltalán a villában marad-e vagy sem. A többi játékoshoz képest meglehetősen gyenge idegzetű feleség végül a kiköltözés mellett döntött, s ezzel nemcsak Anikó, de a "szürke karakterek" ideáltípusa, Zsófi belső pozícióját is jelentősen meggyengítette. Igaz, a két lány még biztonságban érezheti magát, legalábbis addig mindenképpen, amíg Ildi, házon belül van.

Olivér továbbra is Lacira feni a fogát és folytatja korábbi taktikáját, melynek célja, hogy a másik alfahímet nála gyengébbnek láttassa a közösségben. Erre utalnak azok a kijelentései, miszerint Laci szerinte gyenge ahhoz, hogy a végső győztesek között maradjon. Itt felfedezhető egy folytonosság is Laci gyengítésének irányában, emlékezzünk csak arra, amikor Olivér a párbaj előtt Bécivel közölte mindenki szeme láttára, hogy őt tartja a legerősebbnek a fiúk közül, ám legutóbb Bécit nem sorolta a legerősebbek közé. (Csak Alekoszt.)

Az erőviszonyok alakulásában ugyanakkor sok múlik majd azon, hogy a meggyengült Gombi és az Olivér visszatérése miatt aggódó Laci milyen belső tartalékokkal bírnak. Bár Gombi mutat Ginához hasonló tüneteket, ő sokkal kevésbé őszinte az érzelmeit tekintve, mint a játékot feladó feleség, ezért viselkedéséből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.

Továbbra is figyelemreméltó Gigi és Jerzy kapcsolata, melyben egyelőre Gigi tűnik dominánsabbnak, de még mindig nem vált egyértelművé teljesen, hogy kettejük közül ki a dominált. Mindketten nagyon tudatos és erős játékosok. Legnagyobb erejük abban rejlik, hogy mindenkivel igyekeznek jó kapcsolatokat ápolni (konfliktuskerülők), elkerülve ezáltal egy esetleges jelölést.

A magát a nézők szemében őszintének beállító Éva viszont gyengülni látszik. Fontos lenne, hogy a rá aggatott szerepet (őszinte, törtető) konzekvensen hozza/játssza, erre azonban úgy tűnik, egyre kevésbé képes. Jó példa erre az Olivérrel való viszonya: a Vagánynak behódol, mások előtt viszont kibeszéli. Ez a viselkedés még csúnyán visszaüthet és vissza is fog ütni. Ha nem ügyel Éva arra, hogy egybevágó legyen a szerepével, egészen biztos, hogy nem lesz „hosszútávfutó” – igaz, erre amúgy is kevés az esélye.

Alekosz helyzete továbbra is erősen stabil. Ahogy korábban megjósoltam, Anikó próbálkozott közelebb kerülni hozzá, sikertelenül. Olivér visszatérésével ráadásul Alekosz csak tovább erősödött.

A leggyengébb láncszem Ildi, aki képtelen volt a beilleszkedésre és komoly esélye van arra, hogy a mai kiválasztásnál ő kapja a legtöbb jelet és ő is veszítse el a párbajt, bárkivel is vívja azt. Bár lehet, hogy ez esetben vesztesnek érezné magát, valójában nyerne: ez a játék nem neki való és időben abba kellene hagynia, hogy lelki sérülés nélkül megússza.

Gina távozásával fontos szakaszába ért a show. A játékosok felfogták, hogy ez valóban egy kemény játék és nemcsak másokkal, de önmagukkal is meg kell küzdeniük. Kijózanodtak.

Talán néhány olvasóm emlékszik arra, amikor Olivér – éppen Jerzynek és Giginek – fejtegette, hogy a villán belül igazából nincsenek barátságok, ott mindenki mindenkinek ellenfele. Olivér kinyilatkoztatása nemcsak azért volt figyelemreméltó, mert éppen ő „dicsekedett” azzal a Kristóffal vívott párbaján, hogy igazi barátságra is szert tett házon belül (Alekosszal), hanem azért is, mert előbbi állításában (itt nincsenek igazi barátságok) tökéletesen igaza van.

A villában – a valóságshow jellegéből fakadóan – valóban egymás ellenfelei a lakók, s még akkor is így van ez, ha egy-egy (laikus) kritikus (mint például a comment blog szerzője) éppen a látványos konfliktusokat, a gengesedést, a házon belüli összeesküvéseket hiányolja.

Amíg a villába be nem költöztek a játékosok, egytől egyig illúzióban éltek. Abban az illúzióban, hogy a villalét – még ha feladatokkal is terhelt – valójában egy nagyon jó buli, ahol lehet, hogy takarítani, mosni, főzni kell, de mégiscsak „királyság”: az ország egy jelentős része megismeri őket, folyamatos reflektorfényben lesznek és valódi közösség alakul ki, függetlenül, ha egymás ellen játszanak. Hiszen ez csak egy játék – gondolták akkor.

A valóság azonban szöges ellentétben áll ezzel az illúzióval, s erre mindegyik játékos viszonylag rövid időn belül ráébredt. Ki előbb, ki utóbb, de mindenkinek szembesülnie kellett ezzel.

Bár a játékosok nincsenek ennek tudatában, de valójában nem a szeretteik hiánya és a bezártság az, ami a legjobban nyomasztja őket (hiába is ezt szokták hangoztatni a riportszobában és egymás között), hanem a valódi, összetartó, tagjait egymáshoz vonzó közösség totális hiánya.

Már írtam ebben a blogban Morenóról, a pszichodráma atyjáról. Ő fejlesztette ki a szociometria módszerét, melynek lényege, hogy egy közösségben minden egyes csoporttag szavaz arról, hogy kit tart rokonszenvesnek. A szociometriai szemléletben az ember a másik ember számára teremtett lény. Az emberek Moreno világában nem egymás ellen, hanem egymásért élnek, de ez csak akkor válik lehetségessé, ha tudatosítják személyközi vonzalmaikat, magyarán megtanulják szeretni egymást. De mivel mindenkit nem szerethetünk, ezért kiválasztjuk a számunkra fontos személyeket (barátok, szerelmek stb.).

Moreno rendszerének tanulsága tehát az, hogy az életben a legfontosabb a kölcsönös személyközi vonzalom. Márpedig a játékosok ebben a szociometrikus rendszerben éltek odakint: ők választották a barátaikat, ők dönthettek szabadon arról, kit szeretnek és kit nem. Még akkor is így lenne ez, ha netán börtönbe kerülnének: ott sem a taszítás lenne a motorja a bent létnek, hanem a vonzás. Hiába lennének egy zárt világban, a (barát, haver) választás motívuma akkor is a vonzáson alapulna. (Lásd. a börtönön belül kialakult barátságokat vagy akár homoszexuális szerelmeket.)

A valóságshow viszont egy gyökeresen más keretet kínál. És nemcsak azért, mert zárt.

A valóságshow-k kiszavazási rendszere meggyilkolja a szocimoterikus rendszert, azt a rendszert, amiben a játékosok odakint éltek (élnek). A választás motívuma a villában csak és kizárólag a taszítás.

A játékosok egymás ellenségei, a nyilvánosság előtt zajló életük pedig nem más, mint egy lelki gladiátorjáték. A játékosok nulla összegű játszmát folytatnak, hiszen az egyetlen győztes csak úgy arathat sikert, ha a többi játékostársa elbukik. Ebben az élettérben a szeretet valójában aberrációnak számít.

Mindezt a játékosok ugyan érzékelik, de tudatosan nem fogják fel. Nem is foghatják, hiszen hasonló keretrendszerrel és élettérrel odakint soha nem találkoztak. Nem is találkozhattak volna, ez a keretrendszer ugyanis mesterséges alkotás, a producerek találmánya.

Amit a játékosok tudatosan felfognak, az az, hogy hiányzik nekik a kinti világ, a szeretteik. Pedig – ahogy írtam - valójában nem a szeretteik hiányoznak nekik a legjobban, hanem az a természetes keretrendszer, ahol a választás motívuma a vonzás. Nem a taszítás.

Laci, Miló, Szabolcs. Mi a közös bennük? Mindannyian a Való Világ valamelyik előző szériájának nyertesei. Ezen kívül külsőleg egytől egyig szép, vonzó, megnyerő emberek – de legalábbis nem lehet rájuk fogni, hogy rondák lennének. Így igazolhatják azt a vélekedést is, miszerint a Való Világot – és úgy általában az ilyen típusú valóságshow-kat – rendszerint olyan játékos nyerheti csak meg, aki jól néz ki külsőre.

De valóban így van-e?

Egy 1972-ben készült, azóta már klasszikusnak számító szociálpszichológiai kutatás megállapította, hogy a vonzóbb emberek társadalmi előnyöket élveznek – a náluk kevésbé vonzóbb - embertársaikkal szemben. A vizsgálat során a kutatók eltérő vonzerejű arcképeket mutattak a felmérésben résztvevőknek, akik úgy ítélték meg, hogy az attraktívabb egyéneknek kedvezőbb személyiségvonásaik vannak és az élet különböző területein (házasság, karrier, anyagiak) is eredményesebbek lesznek. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy az emberekben létezik valami fajta „elfogultság”, ami mások megítélését az „ami szép, az jó is” irányába torzítja.

E teóriát később több vizsgálat is megerősítette, s mind-mind látványosan szemléltette, hogy ez a fajta részrehajlás igenis befolyással van a személyészlelésünkre. A vonzóbb emberekről általában azt gondoljuk, hogy megbízhatóbbak, jobban kezelik a társas helyzeteket és kevesebbet hibáznak. Arra is rámutattak a kutatási eredmények, hogy a külső megjelenés az adott személy más megítélésének dimenzióira is átterjed, a valóságshow-kutatás az attraktivitás ezen megjelenési formáját holdudvar-hatásnak is nevezi.

A Való Világhoz hasonló valóságshow-k nyerteseinek többségéről ugyan elmondható, hogy vonzó személy, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy legtöbbször a válogatás során a szerkesztők gondosan ügyelnek is arra, hogy szép emberekből ne legyen hiány. Ez azt jelenti, hogy a show-kban az átlagnál több az egy négyzetméterre jutó szép emberek száma, mint a „valódi világban”.

S bár az ilyen típusú valóságshow-kban a vonzó játékosok (ez esetben például Jerzy, Gigi, Béci, Gombi, Anikó) valóban előnyt élveznek a többiekkel (például Olivérrel és Alekosszal) szemben, ezt az előnyt később a kevésbé szép játékosok ledolgozhatják.

Ha tudják. BB Évinek mindenesetre sikerült.
 

Bejött a papírforma: Olivér került ki győztesen a párbajról, de a különbség a két játékos között nem volt túl jelentős.

Továbbra is meggyőződésem, hogy az RTL Klub nem manipulálta az sms-szavazást technikailag (ezzel ugyanis a show formátumába rúgnának bele, ami nem áll a csatorna érdekében), de a szerkesztők kihasználták az egyéb manipulálási lehetőségeket.

Melyek voltak ezek?

• Olivér promóciós filmje ("legszebb pillanatok") jóval hosszabb volt, mint Kristófé. (Bár az igaz, hogy Kristóf rövidebb ideig volt bent a házban, mint ellenfele, de ettől függetlenül még össze tudtak volna vágni hasonló hosszúságú filmet.)

• A műsorvezetők Kristófnak általában úgy tették fel a kérdéseket, hogy válaszaiban védekezésre, mentegetőzésre kényszerüljön - ellentétben Olivérrel.

• A műsorvezetők a stúdióban egyértelműen azt kommunikálták a nézők (sms-szavazók) felé, hogy Kristóf nem volt képes önmagát adni a villában. Márpedig ez a narratíva egybecseng azzal, amit Olivér hangoztatott közvetlenül a párbaj előtt, illetve amelyre hivatkozott a villán belül is ("A házaspárok együtt nem teljesednek ki, nem tudnak kiteljesedni"). Hasonló kommunikációt folytattak az első párbajnál Leonidásszal szemben is ("nem azt csináltad, amit ígértél").

Persze azt se felejtsük el, hogy a szerkesztők az adás alatt végig a százalékok mögé láttak, így - ha valóban helytálló, hogy Olivért akarták inkább a villában látni -, csak tartaniuk kellett az állást.

A párbaj nagy vesztesei pedig nem Kristóf vagy Gina, hanem Laci, Béci és Éva. Nehéz idők várnak rájuk.

Update: "Volt egy-két elem, amit kihagytak az összefoglalóból, és engem érdekesebbé tehetett volna a nézők szemében, de nem tisztem minősíteni mások munkáját" - mondta az origónak az első párbajon kiesett Leonidász.

Végül egy kicsit más téma:

Amikor a villalakók azt a feladatot kapták, hogy mondják el Ginának, miért maradjon a villában (figyeljünk a részletekre: nem azt a feladatot kapták, hogy mondják el neki, szeretnék-e bent tartani vagy sem), akkor néhány játékos esetében beszélt a test, dekódolható volt a metakommunikáció: test előtt összekulcsolt kezek, hátratett kéz, zsebretett kéz. Érdemes utánanézni, mit jelentenek ezek a gesztusok (most nem árulom el, legyen ez "házi feladat").

Miközben még a villán belül is sokan (különösen Laci és Éva) gondolják úgy, hogy Olivér a legnagyobb manipulátor közöttük, figyelemreméltó, hogy eddig szinte egyetlen játékostárs sem szúrta ki Olivér "titkos fegyverét", aminek ugyan az égvilágon semmi köze nincs a manipuláláshoz, de hatalmas szerepe van (lesz) abban, ha esetleg a Vagány nyeri a párbajt.

Ez az a "fegyver" (vagy inkább cselekvés), ami Olivér taktikájának esszenciáját adja. A játékostársak (és egyes nézők) vaksága e tekintetben azért is meglepő, mert ezt a "fegyvert" ő nagyon is tudatosan, mi több, látványosan használja: a villalakók közül egyedül Olivér szerkeszti a valóságshow-t.

Jóllehet sokan úgy tekintenek rá, mint aki csinálja a show-t, ez nem igaz. A "műsorcsinálás" sokkal inkább igaz Alekoszra, Szandikára, Évára, mintsem Olivérre. Ami Olivért megkülönbözteti a játékostársaitól és egyben a showcsinálóktól, hogy ő - szerkesztői gondossággal - megtervezi, előkészíti a műsort. Ő maga showcsinálásra személyiségéből fakadóan nem is lenne képes.

Olivér ugyanis nem tud bohóckodni, de képes feltöltöztetni a bohócokat. Kinyitja számukra a cirkuszt, mentorálja őket.

Márpedig erre rajta kívül jelenleg más nem képes a villában. Olivért leginkább egy olyan szerkesztő-riporterhez lehetne hasonlítani, aki saját showműsorába meghívja a vendégét, majd a beszélgetés alatt vele együtt (illetve rajta) nevet. De mindvégig kívül marad.

Olivérben megvan az a képesség, hogy szerkesztői szemmel felismeri a színes, érdekes karaktereket. A biztonságérzetéhez szükséges információcsere mellett azért kötődik szorosabban Alekoszhoz és Szandikához, mert tudja róluk, hogy kíválóan lehet őket, illetve a velük kapcsolatos történéseket szerkeszteni és tálalni a nézőknek. Ők - de különösen Alekosz - Olivér bohóca. Ez persze nem jelenti azt, hogy Olivér csak kihasználná Alekoszt és nem barátkozna vele őszintén. De tény, hogy a győzelem reményében előszeretettel használja a bohócait, vagy ha úgy tetszik, kihasználja őket.

Olivér hasznot húz más játékosok - villán belül relatíve eredeti - karaktereiből.

A villában rengeteg olyan viszonylag (!) színes esemény volt, amely nem történt volna meg Olivér külső közreműködése nélkül, emlékezzünk csak például Alekosz bugyigyűjtő performanszára. Nem egetrengető események voltak ezek, mégis - jellegűkből, megtervezettségükből fakadóan - kitüntek a többi történés közül. De ami a legfontosabb: nem történtek volna meg, ha nincs az önjelölt műsorszerkesztő, Olivér.

Olivér képessége a legkevésbé sem rendkívüli. Szinte mindenkiben kialakul, aki valaha is dolgozott már a médiában és egy szerkesztőségi értekezleten szembesült azzal, hogy az olvasóknak/nézőknek TÉMA kell. Azt a témát meg kell találni, fel kell dolgozni és tálalni kell. Etetni kell vele az olvasókat/nézőket. A szerkesztő/újságíró feladata nem az, hogy önmagával szórakoztassa a közönséget, hanem megtalálja azokat, akiken a közönség - az ő segítségével - szórakozhat.

Olivérnek ezt volt alkalma megtanulni, amikor a Viva TV-nél dolgozott. A többieknek nem, így ők - egy-két alkalmi, nem is tudatos mutatványt leszámítva - nem is gyakorolják ezt. Olivér viszont szisztematikusan, de ami a legfontosabb, rendszeresen és tudatosan csinálja. Nem azt állítom, hogy Olivér rendkívül tehetséges ember (ha így volna, most nem a villában lenne), de az kétségtelen, hogy ebben az intellektuálisan nem túl bonyolult közegben a műsorszerkesztés tekintetében nincs vetélytársa. Vakok között valóban király lehet egy félszemű.

Olivér  - már a játék kezdete óta - a "műsorszerkesztéssel" szeretné magát nélkülözhetetlenné tenni a nézők számára.

Ha van tudatos taktikája, akkor ez az. Olivér el szeretné hitetni a nézőkkel, hogy ha ő nem lenne már bent a villában, akkor a most még oly' vicces/szórakoztató figurák (akik amúgy is kevesen vannak) egy pillanat alatt elszürkülnének. Alekosz sem lenne több már egy unalmas irodistánál. A párbajon majd eldől, a nézők ezt elhiszik-e neki vagy sem.

A "műsorszerkesztési" taktika egyik mellékhatása, hogy Olivér sok néző szemében az RTL Klub beépített emberének tűnik. Csakhogy ő a műsorszerkesztést nem parancsszóra teszi, hanem azért, mert idejekorán felismerte: ebben a műfajban egyetlen riválisa sincs.

Először is boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Sokakat érdekel – főleg Gina miatt (a lány kilépéssel „fenyegetőzött” arra az esetre, ha férje, Kristóf veszítene a párbajon) -, hogy a műsort előállító produkciós cég, illetve tévécsatorna milyen szerződéseket köt a szereplőkkel. Jómagam ugyan láttam már ilyen szerződéseket (ezek általában 12-20 oldalasok), de - őszintén megvallva - sosem olvastam végig egyiket sem. Általában ezek a szerződések korlátozott időtartamra szólnak, a műsor befejezését követő 1-2 évig maradnak érvényben és a tévécsatorna vagy a producercég saját ügyvédei írják.

Azzal, hogy a szereplők aláírják ezeket, lényegében az életükről mondanak le. A szerződésben például nyilatkozási kötelezettséget írnak elő nekik (ez azt jelenti, hogy a gazdacsatorna műsoraiban rendelkezésre kell állniuk, nyilatkozniuk kell a csatorna által megjelölt, a csatornával együttműködő bulvársajtónak stb.), előírják, hogy kötelező megjelenniük különféle promóciós rendezvényeken (ezek lehetnek például a roadshow-k) is, stb. Ezekben a szerződésekben rögzítik azt is, hogy milyen a sajtóval való kapcsolat. A szereplő csak a csatorna jóváhagyásával nyilatkozhat, így elkerülik, hogy olyat mondjon/nyilatkozzon, ami az „anyacég” számára nem előnyös. (Bár – tegyük hozzá – ilyen nyilatkozat jóváhagyási kötelezettség nagyon sok vállalatnál érvényben van.)

A házon belüli szabályokat (ez esetben villaszabályokat) is általában ezekben a szerződésben rögzítik. Tehát a villából kizárt Zsuzsa (a dobálózásával) valószínűleg nem csak a villaszabályt, de a szerződést is megszegte. Ha a szereplők megszegik a szerződésben foglaltakat, akkor bizonyos esetekben súlyos kártérítési kötelezettséget írnak nekik elő.

Önmagában a játékban való részvételért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kapnak, jó, ha az ilyen-olyan jogcímen kifizetett összeg (pár tízezer forint) az útiköltségeket fedezi, ami bőven van például a hosszan tartó castingok miatt is. (Meggyőződésem, hogy a jogot egy kicsit is ismerő ember ilyen szerződéseket nem ír alá, ahogy például a legutóbbi Megasztárból is kifarolt egy zenekar még a szerződéskötés előtt.)

Az, hogy egy csatorna (vagy produkciós cég) mennyire elnéző, illetve gáláns a szereplőkkel, ez csatornánként, illetve produkciós cégenként változik. Bár magyar produkcióban sosem dolgoztam, a szakmán belül az a hír járja, hogy az RTL Klub e tekintetben sokkal szigorúbb a TV2-nél.

Persze az, hogy a csatorna rögzít valamit a szerződésben, még nem jelenti azt, hogy szerződésszegés esetén érvényesíteni is tudná a kártérítést a bíróságon. De legtöbbször úgysem kerül bíróság elé az ügy: elég a pszichikai fenyegetés (ügyvédekkel való fenyegetőzés), hogy egy szereplő elgondolkozzon azon, engedelmeskedik-e vagy sem. 

Bár nem szorosan ehhez a témához kapcsolódik, de talán érdekes lehet a bulvársajtóval való együttműködés formája is. A valóságshow tervezéséhez sokszor hozzátartozik, hogy a készítők – megismerve a castingok/interjúk során a szereplők előéletét - előre megtervezik a sajtómegjelenéseket az együttműködő médiapartnerek számára. De ez nem jelenti azt, hogy az adott sajtótermék feltétlen le is hozza a sztorit. Ez függ a műsor nézettségétől és a sztoritól is, bár szerintem az RTL Klub a bulvársajtóval való kooperációban sokkal profibb a TV2-nél. Utóbbi pedig éppen a Megasztárnál bizonyította, hogyan használja a sajtót, lásd. Szíj Melinda következetes "leépítését". 

Előfordul, hogy ezeket a sajtómegjelenéseket nem tervezik előre, hanem a csatorna sajtóosztálya menet közben „szivárogtat” a partnerlapoknak információkat, s bizony arra is akadt már példa, hogy a bulvárlapok önállósodtak. Egy évekkel ezelőtti tehetségkutató műsornál például az egyik igen népszerű szereplőről derített ki egy - amúgy kevésbé olvasott - bulvármagazin az illetőre nézve negatív sztorikat. Amikor ezt az érintett olvasta, ott akarta hagyni a show-t. Már össze is pakolta a cuccait, ezért a műsor producere személyesen könyörgött neki, hogy ne menjen el…

Természetesen nem marad majd el a beígért téma (Mit tartalmazhatnak a szereplőkkel kötött szerződések?), de mivel a kommentekben felvetődött, hogy a játékosok mennyire tudatosan cselekszenek vagy – ellenkezőleg – megnyilvánulásukat mennyire a tudatalatti irányítja, s így van-e értelme egyáltalán elemezni megnyilvánulásukat, ezért most egy kicsit erre is kitérek. Főleg azért, mert többen kételyeket fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, egyben megkérdőjelezve a valóságshow-elemzés létjogosultságát.

Pedig nincs nagy titok: a valóságshow elemzés eszköztárában a testbeszéd dekódolása is benne van, márpedig testbeszédünkkel legtöbbször azt is eláruljuk, amit valójában nem szeretnénk. Persze tehetünk is ez ellen (például a profi politikusokat képzik is a testbeszéd „takarására”), de úgy vélem, a villalakók közül egyik sem szakértője ennek és gesztusaik bizony elárulják őket. Az emberi kommunikációnak ugyanis csak 20 százaléka verbális, azaz beszéd alapú, a maradék 80 százalék non-verbális, tehát nem beszéd alapú kommunikáció. A testbeszéden óriási a hangsúly.

Gesztusaink zöme a tudatalattiból fakad és „másodlagos”, mögöttes értelmezést segíti elő az elemző számára (vagy éppen egy rendőr számára, aki gyanúsítottat hallgat ki). Ennek ellenére tény, hogy rengeteg mindent tudatosan csinálunk, ahogy a villalakók is. Az is igaz, hogy a játékosok zöme nem taktikázik (legalábbis állandóan nem), sőt, igazából Olivér sem manipulál, csak igyekszik a többiekkel – köztük a nézőkkel is - ezt elhitetni, illetve ezt a látszatot kelteni. (Arról már korábban írtam, hogy a manipulálás nála csak mellékterméke a kontrollálás iránti vágyának.)

A gesztusok, a testbeszéd bizony sok mindenről árulkodik, a mögöttes tartalmat (amelyről sokszor még maga a szereplő sem tud, mert magának is hazudik) még a képernyőn keresztül is dekódolni lehet. Van amikor könnyebben, s van, amikor nehezebben - utóbbinál szükséges a felvétel többszöri lejátszása, elemzése is, s persze benne van a pakliban a tévedés lehetősége is.

A kiválasztásnál például ordított Laci metakommunikációjáról, hogy tart Olivértől és igenis félt attól, hogy őt hívja ki Olivér párbajozni. Hiába hangoztatja Laci azt, hogy neki nem fontos a fődíj, ahogy írtam, ez csak egy hárítás a részéről. Azt el tudom képzelni, hogy a villába kerülése előtt valóban nem a fődíj megszerzése motiválta, hogy jelentkezzen, de miután azt érzékelte, hogy a villán belül erősnek tartják a lakók, újraértékelhette a célt. Persze ez csak egy teória, mindenesetre az biztos, hogy Laci most még nagyon nem szeretne kimenni, a párbajkihíváskor ez egyértelműen megállapítható volt.

De más is kiszűrhető a metakommunikációnkból. Azt például, hogy valaki őszinte-e vagy sem egy adott szituációban, nemcsak a testbeszéd közismert formáiból (szájeltakarás, tenyérgesztusok, szemkontaktus kerülése, gallérhúzogatás), hanem mikrojelekből is le lehet szűrni, a kamerák segítségével ezek ugyanis jól láthatóak. Ilyen például a szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, a pupilla apró beszűkülése. E jelek többnyire csak igen közel állva vehetők észre, de hála a teljesen bekamerázott villának (és a visszanézhető felvételeknek), igenis kiszűrhetőek (talán a pupillát leszámítva).

A testbeszédről, a gesztusok „megfejtéséről” százszámra akad - tudományos és kevésbé tudományos, mégis használható - irodalom (magyar nyelven is), ezért ezzel én most nem foglalkoznék itt ennél bővebben.  De akit érdekel, hogy a képernyőn keresztül hogyan lehet ezeket a dolgokat felfedezni, javaslom ezt a remek angol nyelvű blogot, ahol egy hazugságszakértő leplez le embereket pusztán a képernyőn elhangzó kijelentéseik, arckifejezéseik alapján. Sokat lehet belőle tanulni. Aki pedig mestere akar lenni a metakkommunikáció dekódolásának, javaslom, szerezzen be egy könyvet erről, olvassa a már említett hazugságvizsgáló blogot és figyelje a ValóVilágot, tesztelve tudását!

Béci a minap azt tanácsolta testvérének, Giginek, hogy vigyázzon Jerzeyvel, tartsa a távolságot, mert nem tudhatja, mi lesz majd odakint. Béci rátapintott valamire.
A monkeyman-jelenségről már írtam Gigi és Béci kapcsán, így ebben a bejegyzésemben egy másik kérdést feszegetek velük kapcsolatban. Azt, hogy miután kikerülnek (külön-külön) a játéktérből, hogyan alakul(hat) majd a kapcsolatuk. Ahhoz, hogy ezt „illusztráljam”, a múlt századba repítem vissza az olvasót.

Egy Jacob Moreno nevű pszichiáter 1922-ben Bécsben lakásszínházat hozott létre, amelyet Rögtönzések Színházának nevezett el. A szakirodalom egyébként ezt nevezi – a gladiátorkori viadalok mellett - a valóságshow klasszikus ősének: a lakásszínházban a szereplők maguk játszották el a maguk által teremtett, helyben rögtönzött szerepeket. Moreno színházában két szereplő, Barbara és George a játék alatt összejött, majd a kapcsolatukból szerelem lett. Amikor véget ért a Rögtönzött Színház, továbbra is együtt maradtak, megházasodtak és egy „igazi” lakásban folytatták életüket. Kapcsolatuk nem szakadt meg Morenóval sem, akinek George hamarosan arról siránkozott, hogy Barbara teljesen másként viselkedik otthon, mint ahogyan megismerte a másik lakásban, azaz a „villában”. Míg ott Barbara kedves, szelíd, megértő, bájos nő volt, aki alig várta, hogy támaszt találjon a lovagként reprezentált George-ban, addig feleségként a való világban a nő egy hárpia és ott keseríti meg férje életét, ahol csak tudja. (A pár története azért érdekes, mert Moreno végül megmentette a kapcsolatukat: azt tanácsolta nekik, hogy hasonló valóság-színházban játszanak újra szerepeket, így született meg a pszichodráma módszere. De amíg a pszichodráma építő jellegű, addig a valóságshow romboló. Ezt majd később egy bejegyzésemben bővebben is kifejtem, mert fontos ahhoz, hogy megértsük a szereplők közötti viszonyokat, illetve egy-egy szereplő cselekedetei mögött meghúzódó lehetséges okokat.)

Jerzy és Gigi kapcsolatának tehát nem jósolok hosszú időt a villán kívül, ahogy a korábbi show-kból ismert Leó és Ágica viszonya is tiszavirág életűnek bizonyult és még számtalan példát lehetne hozni akár külföldi showkból is. Bármennyire is azt hiszik ugyanis, hogy őszinte érzelmeken alapul a kapcsolatuk (vagy nem hiszik azt), mindenképpen villabeli szerepet játszanak – még akkor is, ha ők ezt nem tudják. (A hangsúly a villabelin van, merthogy szerepeket a villán kívül is játszanak, játszunk...)

A következő két napban ezzel a két témával kapcsolatban írok majd bejegyzést:

- Jerzy és Gigi odakint is egy pár lesz?

- Mit tartalmazhatnak a szereplőkkel kötött szerződések?

Nem okozott meglepetést Olivér. Ahogy számítani lehetett rá, voltaképpen végig Laci és Kristóf között hezitált, végül Kristófot választotta párbajtársnak.

Meglátásom szerint Olivér továbbra is túl erős ellenfélnek tartja Lacit, így a könnyebb utat választotta. Legbelül tart attól, hogy ez a nézők számára nem szimpatikus, ezért próbálta azt a látszatot kelteni, hogy számára Kristóf nehéz ellenfél lesz, lévén, hogy a házaspár férfi tagjának Ginával karöltve kétszer annyi szavazótábora van, mint egy átlagos játékosnak.

Ez azonban egyáltalán nem biztos: általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a házaspárokat, partnereket beszavazó nézők éppen azért szeretnek párokat beszavazni, hogy a drámát is végigélhessék: azt a szituációt , amikor a párok elszakadnak egymástól, illetve ami ennek a következménye lesz (Gina reakciója). Ebből következően azt sem tartom kizártnak, hogy lesznek a házaspár beszavazói között olyanok, akik éppen emiatt Olivérre adják majd le a voksukat. Illetve lehetnek olyan nézők is, akik - bár Olivérrel nem szimpatizálnak - a drámát szeretnék látni, ezért szavaznak a "Vagányra". Kérdés persze, hogy Gina és Kristóf esetleges elválása mennyire lesz nagy dráma...

Ami Olivér félelmeit illeti azzal kapcsolatban, hogy Gina és Kristóf közé áll, szerintem alaptalan. A vele szimpatizáló nézők szeretik a "realpolitikusnak" tűnő, taktikusnak látszó, éppen ezért sokszor "gonosznak" beállított játékstílusát, ezért nem veszik zokon, hogy ha ő kerül ki győztesen, akkor elválaszt egy párt. Ha pedig sikerül Olivérnek elhitetni néző szimpatizánsaival, hogy Kristóf kihívása nem a gyávaság, inkább a bátorság jele, akkor azok sem fordulnak el tőle, akik szerint Lacit kellett volna kihívnia párbajozni.

Olivér tegnapi beszéde számomra abból a szempontból volt érdekes, hogy kiderült belőle: bár Kristófot jelöli, továbbra is Laci számára az igazán nagy ellenfél. Ezért igyekszik őt – valószínűleg tudattalanul – meggyengíteni, pontosabban gyengébbnek láttatni „házon belül”. Erre utaló mondata volt, hogy Bécit tartja a legerősebbnek a Villában. Jóllehet ezt a mondatot Olivér látszólag Bécinek szánta, valójában Lacinak szólt. Továbbra is Lacit tartja ugyanis Olivér a legnagyobb ellenfelének, ezzel a mondattal mindössze hárított (hasonló ez ahhoz, mint amikor Éva beszél arról, hogy őt csak megerősíti a többiek támadása, miközben ez nem igaz). Laci önbizalmát csorbítani lehet az eféle kijelentésekkel. Főleg akkor, ha annak tartalmát a többi játékostárs is elhiszi Olivérnek, mivel a benti erőviszonyokat a játékosok alakítják ki, így akiről sokan azt hiszik/gondolják, hogy erős, az meg is erősödik. És ez fordítva, a gyengeségre is igaz.

„A Való Világ 4 szereplői színészek, a műsor megrendezett”. „Olivér beépített ember.” „Az sms-szavazatokat technikailag manipulálják”. „A riportszobában kivetetik az elemeket a portokból, tehát eltitkolnak valamit a nézők elől.”

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallok/olvasok a Való Világ 4-gyel kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, megpróbálok itt néhány állításra reflektálni. Hozzáteszem: a Való Világ 4-hez semmi közöm, de mivel dolgoztam már ugyanilyen típusú valóságshowkban (igaz, csak elemzőként), némi rálátásom van az operatív munkára is.

„Amatőr színészek a szereplők és a műsor megrendezett”

Egyre gyakrabban találkozom ezzel az állítással, főleg az Index Való Világ 2010 fórumán. Azt már egy korábbi bejegyzésemben kifejtettem, hogy az RTL Klubnak számtalan lehetősége, illetve eszköze van arra, hogy a műsort alakítsa a szája íze szerint. Egyvalamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: az RTL-nek a legfontosabb, hogy a show nézett legyen, az emberek pedig szeressék. Bármilyen hihetetlen és nehezen elfogadható egyeseknek, de a valóságshowk esszenciája – műsorkészítési szempontból – tényleg az, hogy a képernyőn az történjen, amit a nézők szeretnének. Tehát elsődleges szempont, hogy a nézőknek – különféle csatornákon (internet, sms) keresztül – beleszólása legyen a műsorba. Nem a szerkesztők, hanem a nézők ízlése számít – ezeknél a típusú műsoroknál legalábbis egészen biztosan.

Amatőr színészekkel ilyen típusú valóságshow-t rendezni egész egyszerűen amatőrizmus, szakmailag elképzelhetetlen lenne. És nemcsak arról van szó, hogy felesleges és értelmetlen lenne pénzt fizetni amatőr színészeknek azért, hogy eljátszanak valamit, amit hús-vér szereplőkkel ingyen vagy nagyon olcsón meg lehet „oldani” (a szereplők egy nagyon kis összegű gázsit, pár tízezer forintot valószínűleg így is kapnak), hanem arról is, hogy képes lenne-e ennyi ember (főleg amatőr színész) ilyen jól játszani hús-vér embereket, a titoktartásról nem is beszélve.

A kétkedők gyakran emlegetik, hogy a Villa játékosai elszólják magukat. Például arról beszélnek, hogy XY szerkesztő vagy kameraman hogy néz ki külsőleg (egy ízben például Gigi beszélt erről).

Nos, ezeket az információkat még a villába jutás előtt megszerezhették, ugyanis a szereplőkkel (miután túljutottak a castingon) rengeteg filmanyagot vesznek fel (promofilmeket, kisfilmeket stb.), amiket aztán később (pl. a főcímzene alatt) fel is használnak a szerkesztők. Ilyenkor pedig a leendő játékosok a stábbal is érintkeznek, kapcsolatba kerülnek velük (ismerkednek, beszélgetnek).

Zárójeles megjegyzés: megfigyelhető, hogy az az ember, aki tudja, hogy lehallgatják-megfigyelik, akkor egy idő után már nem tud arra figyelni (ha csak nem képezték ki professzionálisan, mint például a titkosszolgálatok hírszerzőit, de az egy egészen más tészta), hogy uralja a megnyilvánulásait. Magyarán ne böfögjön, ne szellentsen, ne engedje el magát. Egy idő után a lehallgatott/megfigyelt ember elfelejti, hogy figyelik, megfeledkezik erről, még ha néha eszébe is jut. Ezért is írtam korábban, hogy milyen fontos szerepe van az egybevágóságnak. A legjobban az a játékos jár, akinek a személyisége a rá delegált szereppel (Törtető, Vagány stb) hasonló, ebben az esetben ugyanis elég csak önmagát adnia, s akkor már egybevágó lesz.

„Olivér beépített ember”

A „beépített szereplőről” teóriáról néhány szó. A valóságshow készítésekor előfordulhat, hogy „beépített embereket” küldenek be a műsor szerkesztői, DE nem állandó szereplőként, hanem vendégként. Volt már rá példa többször (a produkciók nevét szándékosan nem írom le), hogy beküldtek a show-ba vendégeket, akiknek meghatározott feladatuk volt, amiért – ha teljesítették azokat – pénzt kaptak. Természetesen mindezt szigorú titoktartási szerződés mellett csinálták és – hangsúlyozom – nem állandó szereplővel, hanem vendégekkel. Óriási különbség! De ilyenkor sem a nézők átverése a cél, hanem a bent lévő közösség manipulálása. A vendégek pedig általában csak rövid ideg tartózkodnak ilyenkor házon belül, pár óráig, esetleg pár napig. (Egyébként bizonyos értelemben Delhusa Gion vendégeskedése is ekként fogható fel: konkrét, igaz, nem titkolt feladata volt és villán belüli eseményt generált.) Ha viszont manipulálás céljából alkalmaznak beépített embert (vendéget), akkor a legfontosabb az, hogy a beépített ember (vendég) ne dekonspirálódjon a közösségben, az ugyanis csúfos bukáshoz vezet(ne). /Ha emlékszünk Maya Goldra, talán emlékszünk a lehetséges küldetésére is…/

„Az sms-szavazatokat manipulálják”

Erről a teóriáról és úgy általában a manipulációról egy korábbi posztban már írtam, nem ismétlem meg magam. Talán még egy idevágó dolog: a casting egyik – talán legfontosabb – funckiója, hogy olyan figurákat válogassanak be a műsorba, akikre ilyen vagy olyan oknál fogva kíváncsiak lesznek a nézők. Például azért mert szép vagy buta. Később a vágás/szerkesztés egyik feladata, hogy a játékos karakterjegyét még inkább felnagyítsa. Nem az a célja a szerkesztőknek, hogy az illetőt más karakternek állítsák be, hiszen nem ezért válogatták be. De akár ezt is megtehetnék: Olivérről össze lehetne vágni egy olyan anyagot, amiben egész nap semmit nem csinál, csak – tegyük fel – ül, fekszik, nem beszélget senkivel. Ám Olivér alapvetően nem ilyen karakter, ezért a szerkesztők a rá jellemző tulajdonságokat emelik ki vágásoknál. Ugyan így is torzított képet kapunk az illetőről, de nem olyat, ami teljesen eltér az alapszemélyiségétől. Kicsit olyan ez, mint amikor egy rajzoló karikatúrát készít valakiről. Felnagyít bizonyos részeket az arcán, kidomborít bizonyos vonásokat, amelyek amúgy igenis léteznek.

Kommentben felmerült kérdésként, hogy az sms-szavazók melyik társadalmi rétegből kerülnek ki, úgyhogy erre azért kitérnék ezúttal.
Általánosságban elmondható, hogy a valóságshow-k célközönsége világszerte a 18-34 éves korosztályból kerül ki. De az, hogy egy ilyen műsorban melyik társadalmi réteg a leginkább aktivizálható sms szavazásra, nincs hitelt érdemlő kutatás. Azt viszont lehet tudni, hogy a Való Világot kik nézik leginkább: a szakmunkások és az általános iskolás végzettségűek, utóbbiak körében 31,9 százalékos a közönségarány, míg az érettségizett tévénézők 29,8 százaléka nézi ezt a show-t. Persze ez nem jelenti azt, hogy a diplomások csak a művészfilmeket nézik, hiszen a közönségarány esetükben is 20,7 százalék.

Azt is tudni lehet, hogy a műsort inkább a nők kedvelik, a közönségarány körükben 30,2 százalékos, míg a férfiak esetében ez csak 28,5 százalék. Az sms-szavazókról viszont nincsenek adatok, általánosságban végképp nincsenek. Általában elmondható ugyanakkor, hogy leginkább a fiatalok és a nyugdíjasok szavaznak, de ez – a műsor jellegétől függően – változhat. (Pl. biztos vagyok benne, hogy Szíj Melindára a saját női generációja is igen sok szavazatot adott le, igaz, az nem valóságshow volt.)

Még egy zárójeles érdekesség: értelmiség körében gyakran hallom azt a „vádat”, hogy micsoda dolog az, hogy az emberek képesek ostoba tévéműsoroknak sms-t küldeni, bezzeg arra képtelenek, hogy a politikai választásokon is érvényre jutassák akaratukat, azaz részt vegyenek a szavazásokon. A fanyalgók azt gondolják, sőt meggyőződésük, hogy az sms-küldők száma magasabb, mint azoké, akik szavazni mennek. Csakhogy ez egy mítosz. 2004-ben például a Big Brother 5 fináléjában (az Egyesült Királyságban) 6.363.325 sms szavazat érkezett, míg az általános választásokon 2005-ben összesen 27 millió szavazatot adtak le. Ráadásul a show sms-szavazói többször szavaztak, tehát nem 6,3 millió ember szavazott, hanem ennyi szavazat érkezett. Janet Jones, az Aberystwyth Egyetem kutatója (mellesleg zseniális valóságshow-elemző) végzett is egy kutatást ebben a tárgyban és arra jutott, hogy a szavazók 10 százaléka szavazott 2-5 alkalommal egy héten, míg 3 százalékuk több mint ötször egy héten. 

„A riportszobában kivetetik az elemeket a portokból, tehát eltitkolnak valamit a nézők elől.”

Több olyan esemény is zajlik a villában, amit a kívülállók nem észlelnek – legfeljebb néha azok, akik az online közvetítéseket is nézik. És bizonyos történések nem is tartoznak a nyilvánosságra. Vannak olyan pszichológus kollégáim (külföldön), akik ilyen műsorokban a riportszobában (máshol titokszobának is szokták ezt nevezni) kikapcsolt mikrofonok/kamerák mellett beszélgetnek a játékosokkal. Nincs fizikai érintkezés, tehát csak hallják egymás hangját. Így nem vonják ki a játékost a játéktérből, de azzal, hogy kikapcsolják a felvevő berendezéseket, „szüneteltetik” számára a játékot (az más kérdés, hogy sok esetben a játékos el sem hiszi, hogy valóban ki vannak kapcsolva ezek a készülékek.)

Azért kell kikapcsolni ezeket a berendezéseket ilyenkor, mert a pszichológus és a játékos párbeszéde valóban intim, sokszor akár orvosi titkokat is tartalmazhat (pszichiáter esetén mindenképp) és a csatornának meg kell előznie, hogy ezek később nyilvánosságra kerüljenek. Általánosan ugyanis elmondható, hogy amit rögzítenek és érdekes (pl. egy szexjelenet) az előbb-utóbb, de nyilvánosságra kerül, pl. az interneten keresztül. Jó példa erre a Big Brother netre került szexvideói.

S ez egyben a legjobb érv talán amellett is, miért nincs „nagy összeesküvés” amatőr színészekkel – mert az is kikerülne. Idővel. 

Update: Ha saját valóságshow-t akarna valaki csinálni, esetleg a kulisszatitkok érdeklik, akkor néhány „szakkönyvet” ajánlanék. Ezek nem tudományos könyvek, hanem a műsorkészítésben segítenek, de abban nagyon. A több amerikai csatornának is dolgozó, egyébként showelemzésben sem utolsó Donna Michelle Anderson egy igazán remek könyvet rakott össze The Show Starter címmel, ami egyesek szerint a valóságshow-készítők bibliája (ez szerintem erős túlzás, de kétség kívül hasznos könyv).  Az ilyen típusú show-k producálásáról pedig Michael Essany írt egy viszonylag jó könyvet Reality Check címmel. De ha valakit a tudományos (pszichológiai) vonal is érdekel, akkor egykori egyik tanárom, Richard J. Gerrig valóságshow-elemző, laikusok számára is könnyen emészhető The Psychology of Survivor c. esszégyűjteményét ajánlom.

 Kártékony. Ezt állította Olivér a minap Éváról, akivel - ugyan egy jó ideig már-már „szövetségesi” viszonyra emlékeztető tűzszünetet kötött – legszívesebben párbajozna is. S bár kívülről is érezhető/látható feszültség van Éva és Olivér között, ennek ellenére Olivér a jelet nem Évára, hanem Zsófira tette. Immár másodszor, noha az első kiválasztásnál is „logikusnak” tűnt volna, ha Évát jelöli.

Vajon miért Zsófi Olivér „jelölőpartnere”?

Olivér a kezdetektől biztonsági játékos – még ha ezt karakán, „szókimondó” viselkedésével leplezi is, tudattalanul persze. Hasonlóan Évához, neki is nagyon fontos, hogy a többiek szeressék/elfogadják, ezért igyekszik mindenkivel elégségesen jó viszonyt kialakítani. (Zárójelben: figyeljük csak meg Éva azon kijelentéseit, miszerint ő úgy véli, csak erősödik azáltal, ha nem kedvelik őt. Ez egy hárítás a részéről, valójában nagyon is fontos lenne neki, hogy elfogadják a többiek. A Villában egyébként nagyon nehéz helyzetben vannak a játékosok: kívülről nem kapnak, nem kaphatnak szeretet, ezért a benti érzelmi viszonyok felerősödnek, felnagyítódnak. Így fordulhat elő, hogy egy apró dologból hatalmas hűhót csinálnak, lásd. Anikó „fellökését”. Mindez persze egy zárt közösségben természetes, hasonló reakciókat lehet tapasztalni például a zsúfolt börtöncellákban, fegyházakban lakók esetében is, részben ez is szüli a börtönön belüli erőszakot.)

De visszatérve Olivérre! Neki azért fontos, hogy elégségesen jó viszonyt ápoljon a lehető legtöbb társával, mert csak így tud a számára fontos információkhoz hozzájutni. Amikor kérdezgeti/faggatja a többieket a jelölésekről, a belső viszonyokról, azt a saját túlélése érdekében teszi. Ha nem jutna (számára elégséges) információkhoz a belső viszonyokat illetően, akkor úgy érezné, egy, a győzelemhez nélkülözhetetlen fegyvert vettek ki a kezéből. Kirekesztettnek érezné magát.

S jóllehet „kívülről” úgy tűnik, Olivér faggatózásainak/puhatolózásának célja a többiek manipulálása, erről szó sincs. E magatartásának nem a manipulálás az alapfunkciója/célja, az csak amolyan „melléktermék”. Az alapfunkció a biztonság iránti vágy: Olivér kontrollálni akar és nem manipulálni. Kontrollálni, ellenőrizni, de ami talán jobb szó erre, átlátni a Villán belüli helyzetet, (erő)viszonyokat. Csak így érzi magát biztonságban. Ha elvesztené ezt a kontrollt, vagy ha ő úgy érezné, hogy elvesztette azt, a Villán belüli ereje is jelentősen csökkenne, mert nem érezné magát biztonságban. Márpedig Olivérnek rendkívül fontos, hogy biztonságban érezze magát. (Hasonló kontrollálási vágya egyébként Lacinak is van, s ez szintén a biztonságérzettel függ össze.)

Olivér – a többi játékosnál kétségkívül intenzívebb - kontrollálási vágya viszont csak és kizárólag akkor elégíthető ki, ha – mint említettem – számára megfelelő információkhoz jut. Ehhez viszont szükséges, hogy a többi játékossal elégségesen jó viszonyt alakítson ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem jelöli meg őket, még akkor sem, ha erre oka lenne. Emlékezzünk csak arra, hogy konfliktusai ellenére Évával is képes fenntartani egy olyan viszonyt, melyben még tőle is információkhoz juthat – néha többhöz, néha kevesebbhez persze.

Egyedül Zsófi nem érdekli, mert Zsófi neki nem információforrás. Ezt egyébként nem is titkolja, hiszen többször kijelentette, hogy számára Zsófi olyan, mintha ott sem lenne. Zsófi Olivér számára nem információs csatorna, a kontrollálási vágyát nélküle, a lány közreműködése nélkül is ki tudja élni a többieken keresztül. Egyelőre legalábbis.

Zsófi szerepe Olivér villatúlélésében ennek ellenére óriási. Egyelőre ugyanis Zsófi biztosítja Olivér számára, hogy a többiekkel elégségesen jó viszonyt alakíthasson ki, azaz ne kelljen másokat (például Évát) megjelölnie. Az elégségesen jó viszony alatt nem a jó viszonyt értem, hanem azt a viszonyt, amelyben Olivér még információkhoz tud jutni (egyszerűbben fogalmazva: beszélő viszonyban van a másikkal). Ezt az elégségesen jó viszonyt tenné kockára Olivér, ha megjelölne valakit. Neki ilyen szempontból még Éva is úgymond „fontos” információforrás. Ezért sem jelölte őt az első kiválasztásnál sem.

Zsófi tehát fontos funkciót tölt be Olivér életében: egyelőre biztosítja a „Vagány” számára a biztonságos játékot. Analógiával élve: vannak férfiak, akik bizonyos nőket szexre használnak (hogy ezzel kielégítsék vágyaikat). Olivér „életében” Zsófi ugyanezt a funkciót tölti be: ő a jelölhető „bábú”. Ideális erre a szerepre, hiszen ahogy már korábban írtam, Zsófi jelen állás szerint biztosan nem jelölnék meg a többiek (Jerzy kivételével), viszont elég gyenge ahhoz, hogy ne jelentsen veszélyt Olivérre. Ezért is gondolom úgy, hogy - válaszolva az egyik kommentelő felvetésére - Olivér semmi esetre sem Zsófit fogja kivinni párbajozni. 

Csakhogy a Villában mindenkinek szembe kell néznie gyengeségeivel. Olivérnek előbb vagy utóbb fel kell adnia a biztonsági játékát – ami valószínűleg nála egyáltalán nem tudatos - és meg kell küzdeni saját démonjával: a kontrollálási vágyával. Számára ez lesz az igazán nagy harc, a kemény küzdelem, s nem a következő párbaj, bárkivel is vívja azt.