Miközben még a villán belül is sokan (különösen Laci és Éva) gondolják úgy, hogy Olivér a legnagyobb manipulátor közöttük, figyelemreméltó, hogy eddig szinte egyetlen játékostárs sem szúrta ki Olivér "titkos fegyverét", aminek ugyan az égvilágon semmi köze nincs a manipuláláshoz, de hatalmas szerepe van (lesz) abban, ha esetleg a Vagány nyeri a párbajt.

Ez az a "fegyver" (vagy inkább cselekvés), ami Olivér taktikájának esszenciáját adja. A játékostársak (és egyes nézők) vaksága e tekintetben azért is meglepő, mert ezt a "fegyvert" ő nagyon is tudatosan, mi több, látványosan használja: a villalakók közül egyedül Olivér szerkeszti a valóságshow-t.

Jóllehet sokan úgy tekintenek rá, mint aki csinálja a show-t, ez nem igaz. A "műsorcsinálás" sokkal inkább igaz Alekoszra, Szandikára, Évára, mintsem Olivérre. Ami Olivért megkülönbözteti a játékostársaitól és egyben a showcsinálóktól, hogy ő - szerkesztői gondossággal - megtervezi, előkészíti a műsort. Ő maga showcsinálásra személyiségéből fakadóan nem is lenne képes.

Olivér ugyanis nem tud bohóckodni, de képes feltöltöztetni a bohócokat. Kinyitja számukra a cirkuszt, mentorálja őket.

Márpedig erre rajta kívül jelenleg más nem képes a villában. Olivért leginkább egy olyan szerkesztő-riporterhez lehetne hasonlítani, aki saját showműsorába meghívja a vendégét, majd a beszélgetés alatt vele együtt (illetve rajta) nevet. De mindvégig kívül marad.

Olivérben megvan az a képesség, hogy szerkesztői szemmel felismeri a színes, érdekes karaktereket. A biztonságérzetéhez szükséges információcsere mellett azért kötődik szorosabban Alekoszhoz és Szandikához, mert tudja róluk, hogy kíválóan lehet őket, illetve a velük kapcsolatos történéseket szerkeszteni és tálalni a nézőknek. Ők - de különösen Alekosz - Olivér bohóca. Ez persze nem jelenti azt, hogy Olivér csak kihasználná Alekoszt és nem barátkozna vele őszintén. De tény, hogy a győzelem reményében előszeretettel használja a bohócait, vagy ha úgy tetszik, kihasználja őket.

Olivér hasznot húz más játékosok - villán belül relatíve eredeti - karaktereiből.

A villában rengeteg olyan viszonylag (!) színes esemény volt, amely nem történt volna meg Olivér külső közreműködése nélkül, emlékezzünk csak például Alekosz bugyigyűjtő performanszára. Nem egetrengető események voltak ezek, mégis - jellegűkből, megtervezettségükből fakadóan - kitüntek a többi történés közül. De ami a legfontosabb: nem történtek volna meg, ha nincs az önjelölt műsorszerkesztő, Olivér.

Olivér képessége a legkevésbé sem rendkívüli. Szinte mindenkiben kialakul, aki valaha is dolgozott már a médiában és egy szerkesztőségi értekezleten szembesült azzal, hogy az olvasóknak/nézőknek TÉMA kell. Azt a témát meg kell találni, fel kell dolgozni és tálalni kell. Etetni kell vele az olvasókat/nézőket. A szerkesztő/újságíró feladata nem az, hogy önmagával szórakoztassa a közönséget, hanem megtalálja azokat, akiken a közönség - az ő segítségével - szórakozhat.

Olivérnek ezt volt alkalma megtanulni, amikor a Viva TV-nél dolgozott. A többieknek nem, így ők - egy-két alkalmi, nem is tudatos mutatványt leszámítva - nem is gyakorolják ezt. Olivér viszont szisztematikusan, de ami a legfontosabb, rendszeresen és tudatosan csinálja. Nem azt állítom, hogy Olivér rendkívül tehetséges ember (ha így volna, most nem a villában lenne), de az kétségtelen, hogy ebben az intellektuálisan nem túl bonyolult közegben a műsorszerkesztés tekintetében nincs vetélytársa. Vakok között valóban király lehet egy félszemű.

Olivér  - már a játék kezdete óta - a "műsorszerkesztéssel" szeretné magát nélkülözhetetlenné tenni a nézők számára.

Ha van tudatos taktikája, akkor ez az. Olivér el szeretné hitetni a nézőkkel, hogy ha ő nem lenne már bent a villában, akkor a most még oly' vicces/szórakoztató figurák (akik amúgy is kevesen vannak) egy pillanat alatt elszürkülnének. Alekosz sem lenne több már egy unalmas irodistánál. A párbajon majd eldől, a nézők ezt elhiszik-e neki vagy sem.

A "műsorszerkesztési" taktika egyik mellékhatása, hogy Olivér sok néző szemében az RTL Klub beépített emberének tűnik. Csakhogy ő a műsorszerkesztést nem parancsszóra teszi, hanem azért, mert idejekorán felismerte: ebben a műfajban egyetlen riválisa sincs.