A villában gyakran az égvilágon semmi sem történik, a játékosok mégis sokszor hajba kapnak egymással. Nem ritkán egészen lényegtelen dolgokon. A nézők gyakran értetlenül állnak e konfliktusok előtt, azt gondolván: mi a fenének balhéznak ezek össze?
Pedig a jelenség törvényszerű és természetesen van rá magyarázat.
A konfliktusok legfőbb eredője a monotónia, az egyhangúság. A monotónia az egyik legnagyobb stressz faktor. Az idegrendszerünknek szüksége van ingerekre, arra, hogy történjen valami. Mindegy mi, de történjen, legyen esemény körülöttünk. Ha nincs elég történés, akkor abba szinte belehal az idegrendszerünk.
A monotóniánál jóval magasabb stressz faktor az úgynevezett telítődés. Ez azt jelenti, hogy a térben, környezetünkben nagyon kevés inger van jelen. A villában a játékosok már hosszú ideje csak egymást látják. Minden egyes nap, minden egyes percben ugyanazokat az arcokat egy viszonylag kis térben.
A telítődés következménye, hogy személyközi konfliktusok generálódnak, magyarán a villalakók összebalhéznak egymással. Ez egy tudat alatt lejátszódó cselekvés a részükről. Azért veszekednek, azért kerülnek egymással konfliktusba, hogy végre történjen valami. Bármi, csak történjen. Legyen esemény és ezzel váltsanak ki ingereket, amire – akárcsak egy pohár vízre a sivatagban – nagyon nagy szüksége van az idegrendszerüknek.
Minél kevesebb feladatot kapnak a szerkesztőktől a villalakók, annál jobban nő a stressz a villán belül és a telítődés annál több konfliktust generál. Ha mindenki „boldog” és nagy az egyetértés házon belül, akkor érdemes a monotóniát növelnie a szerkesztőknek (azaz kevesebb feladatot adni a játékosoknak), de ha már a feje tetejére állt minden, a feladatokkal csökkenteni lehet a stresszt. A jó műsorkészítő felismeri, mikor mire van szükség.
