A villába utolsóként beköltöző Ildi ugródeszkának használná a valóságshow-t annak érdekében, hogy a műsorban való szereplés után a médiában helyezkedhessen el. Legalábbis ezek a tervei a tordasi lánynak, ahogy ez egy beköltözése előtt vele készített interjúból is kiderül. Ezzel nincs egyedül, villatársai közül is többen így gondolhatják. 

A „médiában dolgozni” kifejezés (ami rendszeresen elhangzik egy-egy magyar valóságshow-szereplő szájából) egy külön posztot is megérne. Az érintettek ilyenkor nem szokták megmagyarázni, hogy pontosan miképpen is képzelik el ezt a munkát. Dolgoznának műsorvezetőként? Szerkesztőként? Riporterként? Vagy számukra a „médiában akarok dolgozni” egyet jelent a „médiában akarok szerepelni és ezzel pénzt keresni” szemlélettel? Úgy gondolják, ha „alanyai” a médiának, akkor már dolgoznak is? 

Míg a tengerentúlon általában a nyereményért vállalják az emberek, hogy lemondanak szabadágukról és akár bohócot is csinálnak magukból a show (és a szerkesztők) kedvéért, addig Magyarországon a résztvevők zöme a mellvillantásért, saját maga megalázásáért és nem utolsósorban az elzárásért cserébe a szerepléssel együtt járó esetleges járulékos haszonnal is megelégszik. Ez a járulékos haszon pedig nem más – gondolják ők -, mint az országis ismertség, ami – ha ügyesen kufárkodnak vele – ideig-óráig (apró)pénzre váltható.

A magyar oktatás színvonala, a hazai kereskedelmi média és a médiafogyasztói igények együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők médiamunkára vonatkozó elképzelései nem is annyira elrugaszkodottak a valóságtól. Példák tucatjait lehetne említeni Kiszel Tündén át VV „Nagy Ő” Anikóig arra, hogy a magyar médiapiac akár a nulla teljesítményt nyújtó, de valamilyen szempontból figyelemreméltó emberekre is vevő. (Igazságtalan lenne persze ezt kizárólag magyar sajátosságként beállítani.) Igaz, arra is akad magyar példa, hogy a valóságshow szereplő (például Majka) – némi intelligenciával, fejlődni akarással és befektetett munkával – hosszú évek alatt képes felküzdeni magát a lelkes amatőrből kvázi professzionális szintre.

De Ildi soha nem fog a médiában dolgozni.

Kiesése esetén ugyan rövid ideig még esetleg a címlapon lesz, de nagyjából annyi ideig, mint az elsőként távozó Leonidász. S bár állítólag kapott egy kis szerepet valamelyik televíziós sorozatban (még a beköltözése előtt), kizártnak tartom, hogy vágyott (álom)karrierje akár ezen a vonalon is elinduljon.

Amikor Ildi arról áhítozik, hogy a „médiában akar dolgozni”, valószínűleg nem az Élet és Irodalom füstös szerkesztősége lebeg lelki szemei előtt, hanem a bulvármédia. Ez utóbbi viszont érdekes, az átlagtól valamilyen értelemben eltérő karaktereket tud és akar csak használni. Vagy azért, mert az illetőnek hatalmasak a mellei, vagy azért, mert minden útjába kerülő hírességgel lefekszik, vagy azért, mert minden partira elmegy, ahová nem is hívták. A lényeg: valamit tudjon/csináljon/képviseljen, ami egy kicsit is eltérő az átlagtól. Lehet nagyon buta is, de ez esetben ostobább legyen az átlag ostobáknál. Ildi viszont teljesen átlagos, karakterében kevés a "fogható", ábrázolható elem.

Ildi nem azért esélytelen, mert műveltsége finoman szólva is hiányos. Ez még nem lenne hendikep a szórakoztatóiparban: ha valaki műveletlen, attól még lehet intelligens, arról nem is beszélve, hogy a kereskedelmi médiában amúgy sem alapkövetelmény a mindenre kiterjedő tájékozottság. Ám Ildinek azok a képességei is hiányoznak, amelyekre a szereplés során alapvetően szüksége lenne. Gondot okoz számára például, hogy érthetően, összetetten, átgondoltan beszéljen a nyilvánosság előtt, s ez még akkor is probléma, ha ennek az oka netán az izgatottsága, izgulása. Ez a képesség (ahogy több más is) alapvetően fejleszthető lenne, csakhogy Ildi – kellő alázat híján - nem képes felismerni e téren saját hiányosságait. Márpedig ez lenne az első, de inkább a nulladik lépcsőfok az „álomkarrierhez” vezető úton.

A szimpla akarat, az akaratosság ehhez vajmi kevés.