Természetesen nem marad majd el a beígért téma (Mit tartalmazhatnak a szereplőkkel kötött szerződések?), de mivel a kommentekben felvetődött, hogy a játékosok mennyire tudatosan cselekszenek vagy – ellenkezőleg – megnyilvánulásukat mennyire a tudatalatti irányítja, s így van-e értelme egyáltalán elemezni megnyilvánulásukat, ezért most egy kicsit erre is kitérek. Főleg azért, mert többen kételyeket fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, egyben megkérdőjelezve a valóságshow-elemzés létjogosultságát.
Pedig nincs nagy titok: a valóságshow elemzés eszköztárában a testbeszéd dekódolása is benne van, márpedig testbeszédünkkel legtöbbször azt is eláruljuk, amit valójában nem szeretnénk. Persze tehetünk is ez ellen (például a profi politikusokat képzik is a testbeszéd „takarására”), de úgy vélem, a villalakók közül egyik sem szakértője ennek és gesztusaik bizony elárulják őket. Az emberi kommunikációnak ugyanis csak 20 százaléka verbális, azaz beszéd alapú, a maradék 80 százalék non-verbális, tehát nem beszéd alapú kommunikáció. A testbeszéden óriási a hangsúly.
Gesztusaink zöme a tudatalattiból fakad és „másodlagos”, mögöttes értelmezést segíti elő az elemző számára (vagy éppen egy rendőr számára, aki gyanúsítottat hallgat ki). Ennek ellenére tény, hogy rengeteg mindent tudatosan csinálunk, ahogy a villalakók is. Az is igaz, hogy a játékosok zöme nem taktikázik (legalábbis állandóan nem), sőt, igazából Olivér sem manipulál, csak igyekszik a többiekkel – köztük a nézőkkel is - ezt elhitetni, illetve ezt a látszatot kelteni. (Arról már korábban írtam, hogy a manipulálás nála csak mellékterméke a kontrollálás iránti vágyának.)
A gesztusok, a testbeszéd bizony sok mindenről árulkodik, a mögöttes tartalmat (amelyről sokszor még maga a szereplő sem tud, mert magának is hazudik) még a képernyőn keresztül is dekódolni lehet. Van amikor könnyebben, s van, amikor nehezebben - utóbbinál szükséges a felvétel többszöri lejátszása, elemzése is, s persze benne van a pakliban a tévedés lehetősége is.
A kiválasztásnál például ordított Laci metakommunikációjáról, hogy tart Olivértől és igenis félt attól, hogy őt hívja ki Olivér párbajozni. Hiába hangoztatja Laci azt, hogy neki nem fontos a fődíj, ahogy írtam, ez csak egy hárítás a részéről. Azt el tudom képzelni, hogy a villába kerülése előtt valóban nem a fődíj megszerzése motiválta, hogy jelentkezzen, de miután azt érzékelte, hogy a villán belül erősnek tartják a lakók, újraértékelhette a célt. Persze ez csak egy teória, mindenesetre az biztos, hogy Laci most még nagyon nem szeretne kimenni, a párbajkihíváskor ez egyértelműen megállapítható volt.
De más is kiszűrhető a metakommunikációnkból. Azt például, hogy valaki őszinte-e vagy sem egy adott szituációban, nemcsak a testbeszéd közismert formáiból (szájeltakarás, tenyérgesztusok, szemkontaktus kerülése, gallérhúzogatás), hanem mikrojelekből is le lehet szűrni, a kamerák segítségével ezek ugyanis jól láthatóak. Ilyen például a szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, a pupilla apró beszűkülése. E jelek többnyire csak igen közel állva vehetők észre, de hála a teljesen bekamerázott villának (és a visszanézhető felvételeknek), igenis kiszűrhetőek (talán a pupillát leszámítva).
A testbeszédről, a gesztusok „megfejtéséről” százszámra akad - tudományos és kevésbé tudományos, mégis használható - irodalom (magyar nyelven is), ezért ezzel én most nem foglalkoznék itt ennél bővebben. De akit érdekel, hogy a képernyőn keresztül hogyan lehet ezeket a dolgokat felfedezni, javaslom ezt a remek angol nyelvű blogot, ahol egy hazugságszakértő leplez le embereket pusztán a képernyőn elhangzó kijelentéseik, arckifejezéseik alapján. Sokat lehet belőle tanulni. Aki pedig mestere akar lenni a metakkommunikáció dekódolásának, javaslom, szerezzen be egy könyvet erről, olvassa a már említett hazugságvizsgáló blogot és figyelje a ValóVilágot, tesztelve tudását!
