„A Való Világ 4 szereplői színészek, a műsor megrendezett”. „Olivér beépített ember.” „Az sms-szavazatokat technikailag manipulálják”. „A riportszobában kivetetik az elemeket a portokból, tehát eltitkolnak valamit a nézők elől.”
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallok/olvasok a Való Világ 4-gyel kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, megpróbálok itt néhány állításra reflektálni. Hozzáteszem: a Való Világ 4-hez semmi közöm, de mivel dolgoztam már ugyanilyen típusú valóságshowkban (igaz, csak elemzőként), némi rálátásom van az operatív munkára is.
„Amatőr színészek a szereplők és a műsor megrendezett”
Egyre gyakrabban találkozom ezzel az állítással, főleg az Index Való Világ 2010 fórumán. Azt már egy korábbi bejegyzésemben kifejtettem, hogy az RTL Klubnak számtalan lehetősége, illetve eszköze van arra, hogy a műsort alakítsa a szája íze szerint. Egyvalamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: az RTL-nek a legfontosabb, hogy a show nézett legyen, az emberek pedig szeressék. Bármilyen hihetetlen és nehezen elfogadható egyeseknek, de a valóságshowk esszenciája – műsorkészítési szempontból – tényleg az, hogy a képernyőn az történjen, amit a nézők szeretnének. Tehát elsődleges szempont, hogy a nézőknek – különféle csatornákon (internet, sms) keresztül – beleszólása legyen a műsorba. Nem a szerkesztők, hanem a nézők ízlése számít – ezeknél a típusú műsoroknál legalábbis egészen biztosan.
Amatőr színészekkel ilyen típusú valóságshow-t rendezni egész egyszerűen amatőrizmus, szakmailag elképzelhetetlen lenne. És nemcsak arról van szó, hogy felesleges és értelmetlen lenne pénzt fizetni amatőr színészeknek azért, hogy eljátszanak valamit, amit hús-vér szereplőkkel ingyen vagy nagyon olcsón meg lehet „oldani” (a szereplők egy nagyon kis összegű gázsit, pár tízezer forintot valószínűleg így is kapnak), hanem arról is, hogy képes lenne-e ennyi ember (főleg amatőr színész) ilyen jól játszani hús-vér embereket, a titoktartásról nem is beszélve.
A kétkedők gyakran emlegetik, hogy a Villa játékosai elszólják magukat. Például arról beszélnek, hogy XY szerkesztő vagy kameraman hogy néz ki külsőleg (egy ízben például Gigi beszélt erről).
Nos, ezeket az információkat még a villába jutás előtt megszerezhették, ugyanis a szereplőkkel (miután túljutottak a castingon) rengeteg filmanyagot vesznek fel (promofilmeket, kisfilmeket stb.), amiket aztán később (pl. a főcímzene alatt) fel is használnak a szerkesztők. Ilyenkor pedig a leendő játékosok a stábbal is érintkeznek, kapcsolatba kerülnek velük (ismerkednek, beszélgetnek).
Zárójeles megjegyzés: megfigyelhető, hogy az az ember, aki tudja, hogy lehallgatják-megfigyelik, akkor egy idő után már nem tud arra figyelni (ha csak nem képezték ki professzionálisan, mint például a titkosszolgálatok hírszerzőit, de az egy egészen más tészta), hogy uralja a megnyilvánulásait. Magyarán ne böfögjön, ne szellentsen, ne engedje el magát. Egy idő után a lehallgatott/megfigyelt ember elfelejti, hogy figyelik, megfeledkezik erről, még ha néha eszébe is jut. Ezért is írtam korábban, hogy milyen fontos szerepe van az egybevágóságnak. A legjobban az a játékos jár, akinek a személyisége a rá delegált szereppel (Törtető, Vagány stb) hasonló, ebben az esetben ugyanis elég csak önmagát adnia, s akkor már egybevágó lesz.
„Olivér beépített ember”
A „beépített szereplőről” teóriáról néhány szó. A valóságshow készítésekor előfordulhat, hogy „beépített embereket” küldenek be a műsor szerkesztői, DE nem állandó szereplőként, hanem vendégként. Volt már rá példa többször (a produkciók nevét szándékosan nem írom le), hogy beküldtek a show-ba vendégeket, akiknek meghatározott feladatuk volt, amiért – ha teljesítették azokat – pénzt kaptak. Természetesen mindezt szigorú titoktartási szerződés mellett csinálták és – hangsúlyozom – nem állandó szereplővel, hanem vendégekkel. Óriási különbség! De ilyenkor sem a nézők átverése a cél, hanem a bent lévő közösség manipulálása. A vendégek pedig általában csak rövid ideg tartózkodnak ilyenkor házon belül, pár óráig, esetleg pár napig. (Egyébként bizonyos értelemben Delhusa Gion vendégeskedése is ekként fogható fel: konkrét, igaz, nem titkolt feladata volt és villán belüli eseményt generált.) Ha viszont manipulálás céljából alkalmaznak beépített embert (vendéget), akkor a legfontosabb az, hogy a beépített ember (vendég) ne dekonspirálódjon a közösségben, az ugyanis csúfos bukáshoz vezet(ne). /Ha emlékszünk Maya Goldra, talán emlékszünk a lehetséges küldetésére is…/
„Az sms-szavazatokat manipulálják”
Erről a teóriáról és úgy általában a manipulációról egy korábbi posztban már írtam, nem ismétlem meg magam. Talán még egy idevágó dolog: a casting egyik – talán legfontosabb – funckiója, hogy olyan figurákat válogassanak be a műsorba, akikre ilyen vagy olyan oknál fogva kíváncsiak lesznek a nézők. Például azért mert szép vagy buta. Később a vágás/szerkesztés egyik feladata, hogy a játékos karakterjegyét még inkább felnagyítsa. Nem az a célja a szerkesztőknek, hogy az illetőt más karakternek állítsák be, hiszen nem ezért válogatták be. De akár ezt is megtehetnék: Olivérről össze lehetne vágni egy olyan anyagot, amiben egész nap semmit nem csinál, csak – tegyük fel – ül, fekszik, nem beszélget senkivel. Ám Olivér alapvetően nem ilyen karakter, ezért a szerkesztők a rá jellemző tulajdonságokat emelik ki vágásoknál. Ugyan így is torzított képet kapunk az illetőről, de nem olyat, ami teljesen eltér az alapszemélyiségétől. Kicsit olyan ez, mint amikor egy rajzoló karikatúrát készít valakiről. Felnagyít bizonyos részeket az arcán, kidomborít bizonyos vonásokat, amelyek amúgy igenis léteznek.
Kommentben felmerült kérdésként, hogy az sms-szavazók melyik társadalmi rétegből kerülnek ki, úgyhogy erre azért kitérnék ezúttal.
Általánosságban elmondható, hogy a valóságshow-k célközönsége világszerte a 18-34 éves korosztályból kerül ki. De az, hogy egy ilyen műsorban melyik társadalmi réteg a leginkább aktivizálható sms szavazásra, nincs hitelt érdemlő kutatás. Azt viszont lehet tudni, hogy a Való Világot kik nézik leginkább: a szakmunkások és az általános iskolás végzettségűek, utóbbiak körében 31,9 százalékos a közönségarány, míg az érettségizett tévénézők 29,8 százaléka nézi ezt a show-t. Persze ez nem jelenti azt, hogy a diplomások csak a művészfilmeket nézik, hiszen a közönségarány esetükben is 20,7 százalék.
Azt is tudni lehet, hogy a műsort inkább a nők kedvelik, a közönségarány körükben 30,2 százalékos, míg a férfiak esetében ez csak 28,5 százalék. Az sms-szavazókról viszont nincsenek adatok, általánosságban végképp nincsenek. Általában elmondható ugyanakkor, hogy leginkább a fiatalok és a nyugdíjasok szavaznak, de ez – a műsor jellegétől függően – változhat. (Pl. biztos vagyok benne, hogy Szíj Melindára a saját női generációja is igen sok szavazatot adott le, igaz, az nem valóságshow volt.)
Még egy zárójeles érdekesség: értelmiség körében gyakran hallom azt a „vádat”, hogy micsoda dolog az, hogy az emberek képesek ostoba tévéműsoroknak sms-t küldeni, bezzeg arra képtelenek, hogy a politikai választásokon is érvényre jutassák akaratukat, azaz részt vegyenek a szavazásokon. A fanyalgók azt gondolják, sőt meggyőződésük, hogy az sms-küldők száma magasabb, mint azoké, akik szavazni mennek. Csakhogy ez egy mítosz. 2004-ben például a Big Brother 5 fináléjában (az Egyesült Királyságban) 6.363.325 sms szavazat érkezett, míg az általános választásokon 2005-ben összesen 27 millió szavazatot adtak le. Ráadásul a show sms-szavazói többször szavaztak, tehát nem 6,3 millió ember szavazott, hanem ennyi szavazat érkezett. Janet Jones, az Aberystwyth Egyetem kutatója (mellesleg zseniális valóságshow-elemző) végzett is egy kutatást ebben a tárgyban és arra jutott, hogy a szavazók 10 százaléka szavazott 2-5 alkalommal egy héten, míg 3 százalékuk több mint ötször egy héten.
„A riportszobában kivetetik az elemeket a portokból, tehát eltitkolnak valamit a nézők elől.”
Több olyan esemény is zajlik a villában, amit a kívülállók nem észlelnek – legfeljebb néha azok, akik az online közvetítéseket is nézik. És bizonyos történések nem is tartoznak a nyilvánosságra. Vannak olyan pszichológus kollégáim (külföldön), akik ilyen műsorokban a riportszobában (máshol titokszobának is szokták ezt nevezni) kikapcsolt mikrofonok/kamerák mellett beszélgetnek a játékosokkal. Nincs fizikai érintkezés, tehát csak hallják egymás hangját. Így nem vonják ki a játékost a játéktérből, de azzal, hogy kikapcsolják a felvevő berendezéseket, „szüneteltetik” számára a játékot (az más kérdés, hogy sok esetben a játékos el sem hiszi, hogy valóban ki vannak kapcsolva ezek a készülékek.)
Azért kell kikapcsolni ezeket a berendezéseket ilyenkor, mert a pszichológus és a játékos párbeszéde valóban intim, sokszor akár orvosi titkokat is tartalmazhat (pszichiáter esetén mindenképp) és a csatornának meg kell előznie, hogy ezek később nyilvánosságra kerüljenek. Általánosan ugyanis elmondható, hogy amit rögzítenek és érdekes (pl. egy szexjelenet) az előbb-utóbb, de nyilvánosságra kerül, pl. az interneten keresztül. Jó példa erre a Big Brother netre került szexvideói.
S ez egyben a legjobb érv talán amellett is, miért nincs „nagy összeesküvés” amatőr színészekkel – mert az is kikerülne. Idővel.
Update: Ha saját valóságshow-t akarna valaki csinálni, esetleg a kulisszatitkok érdeklik, akkor néhány „szakkönyvet” ajánlanék. Ezek nem tudományos könyvek, hanem a műsorkészítésben segítenek, de abban nagyon. A több amerikai csatornának is dolgozó, egyébként showelemzésben sem utolsó Donna Michelle Anderson egy igazán remek könyvet rakott össze The Show Starter címmel, ami egyesek szerint a valóságshow-készítők bibliája (ez szerintem erős túlzás, de kétség kívül hasznos könyv). Az ilyen típusú show-k producálásáról pedig Michael Essany írt egy viszonylag jó könyvet Reality Check címmel. De ha valakit a tudományos (pszichológiai) vonal is érdekel, akkor egykori egyik tanárom, Richard J. Gerrig valóságshow-elemző, laikusok számára is könnyen emészhető The Psychology of Survivor c. esszégyűjteményét ajánlom.
